Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
Mellékletek
7. MELLÉKLET Baltazár Dezső levele ifj. Révész Imrének. (forrás: TtRELI. 1. e) 23. d. 2025/1919.) Kedves Imre! Mint ahogy a „Lelkészegysület” nyílt színén örömmel és szeretettel üdvözöltelek, olyan belső érzelmi forrásokból buzdulva ismétlem meg azt az üdvözlést. Debrecennél nehezebb munkamezőt nem jelölhetett volna ki neked ki közös főpásztorunk. Ha csak a magad javát és könnyebbségét keresnéd, itt könnyű volna a dolgod. Közé állanái azoknak az egyháziaknak, akik az egyház lelki életével mit sem törődnek és még dicséreted is lenne. De te nem jössz, hanem küldetek Tehát nem is a magadé vagy, hanem Azé, aki küldött, s akinek dicsősége érdekével a magad javát szembe állítanod soha nem szabad. Nagy névvel küldettél, test szerint is. Ez a nagy név nem dicsekedésed, hanem terhed, mert súlyos felelőséget jelent. Tanácsot adni nehéz akárcsak ítélni. Alig tudom a tanácsot a debreceni papi mivoltodra és hivatalodra határolni, mert úgy int a lélek, hogy benned eljövendő vezért lássak, kinek hadnagysága alatt több táborok vannak. Szeretném az utaidat úgy igazgatni, hogy amikor szolgálod a jelenvalók kévését, ugyanakkor már a többre bízattatás jövendőjéhez is alkalmaználak. De hát ezt majd hagyjuk a beszédre. Én nagyon sokat fáradoztam és szenvedtem. Az én szolgálati időm hamar kitelik. Ezért háborgat a kérdés. Debrecenben a belmisszió a főszükség. Már valamennyire mentünk. Főként Uray Sándor buzgólkodása folytán. De még mindig óriási a tennivaló. Új nemzedéket kell nevelni - a mai már végképp elholtelevenedett - amelyik tudja, hogy miért magyar kálvinista és amelyik tudjon cselekedni, tűrni, szenvedni, dicsekedve a Jézusért. A templomokat meg kell tisztítani, hogy azokba ne menjen egyéb az Atyánk dolgainál s akkor a mennyei Atyának gyermekeivel népesülnek meg az elárvult boltozatok. A kőtemplomnak az elegyítetlen ige hirdetésével tisztán tartása és a szentlélek templomának egyénenként a Jézus életével megépítéséhez: ez legyen a te pásztorságod. Magad pedig Istenen kívül más hatalomnak le ne kötelezd. 237
