Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
Mellékletek
6. MELLÉKLET Dégenfeld József és Baltazár Dezső levele Georg Russel-Clerk antant megbízotthoz, (forrás: TtREL 1.1. e) 23. d. 2123/1919.) Kegyelmes Urunk! A magyarországi református egyház, mely egyidős a reformációval s amely a maga harmadfél millió hívével a kontinens legnagyobb presbiteri egyháza, Magyarország politikai összeomlása következtében négy évszázados történelmének legválságosabb napjait éli. Az ország politikai szétdarabolásával együtt egyházunk is darabokra van szaggatva s az veszedelem fenyeget, hogy e szétdarabolás örökre elpusztítja a protestantizmusnak és ezzel együtt a felvilágosodásnak és haladásnak legkeletibb bástyáit. Nagy felelőségünk tudatában, mely reánk, mint a magyarországi református egyháznak legfelsőbb törvényes képviselőire a történelem és saját lelkiismeretünk ítélőszéke előtt nehezedik, még a tizenkettedeik órában is felemeljük szavunkat, hogy egyházunkat, mely a maga kétezer különböző iskolájával a nyugati értelemben vett kultúrának utolsó őrbástyája, megóvjuk a megsemmisüléstől. Amióta nyelvben, vallásban, világnézetben tőlünk idegen hódító szomszédok léptek ezer éves országunk földjére, egyházunk eleven életereje meg- dermedett. Azok az erek és idegszállak, melyek harmadfélezret meghaladó gyülekezetünket egységbe foglalták, elvágvák vagy megbénítvák. Megszállott területen lakó hittestvéreinkkel érintkezésünk teljesen lehetetlenné van téve, segédkezet nekik erőtlenségünkben nem nyújthatunk, szorongattatásukban őket tettel-tanáccsal nem támogathatjuk, panaszaiknak tömkelegéből csak elvétve jut el hozzánk valami közvetett úton. Lelkészeink testi és lelki zaklatásoknak vannak alávetve, iskoláink, egyházaink veteményes kertjei, részben bezárvák, vagy - mi még jobban fáj - tőlünk idegen szellem és hit szolgálatában állítvák. Mindaz, a mi egyházainkkal és iskoláinkkal a megszállott területeken ma történik, valóságos megtagadása azoknak a magasztos elveknek, melyeket a nemzeti és felekezeti kisebbségek védelme címén a győztes hatalmak zászlaikra írtak. Testvéreink rettegve gondolnak azokra az eljövendő időkre, midőn véglegesen - a nagyhatalmak ellenőrzése nélkül - lesznek kiszolgáltatva az impérium mostani gyakorlóinak. 234
