Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

Mellékletek

lelke maga számára megvonni a rend, tisztesség és igazság határait. A mi demokráciánk csak nemzeti lehet. Országunk területén csak egy nemzet van, mert egy rajta az államalkotó nép és ez a magyar. A többi nép nem államalkotó s így csak nemzetiség, melynek tagjai a polgárok egyenlőségében testvérek velünk, de összességükben nem lehet joguk az államalkotó nép földjét, az állam nemzeti egységét meghiányosítani.

A népuralom a vele járó ingadozások, szélsőségek és erőszakosságok, szenvedélyek és önrombolások ellen a főhatalomban, a trónban, koronában, királyban kereste, találta és alkotta meg a védekezést. Ezért ragaszkodtak őseink a népuralmi alkotmányos magyar királyság intézményéhez hűségesen, még annak dacára is, hogy nem egyszer véres üldöztetést s majdnem folytonosan keserű mellőztetést kellett szenvedniük. A nép az erő, a korona a fék. A féktelen erő sírja önmagának. Azért legyünk bölcsek és meggondoljuk jól az új utakat, mielőtt megindulnánk rajtuk.

Hazánk függetlenségét és szabadságát a világháború véres áldozatainak romjain keresztül kiengesztelésül és vigasztalásul íme meghozta a történelmi igazságszolgáltatás. Századokon át mi magyar reformátusok küzdöttünk, áldoztunk, szenvedtünk legtöbbet érte. És most, amikor a megértő király és diadalmas nemzet együtt örülnek egy szebb jövendő eme zálogán, meg kell értenünk és látnunk a felelősséget, mely égető hatással nehezülne ránk, ha a vére idők emez egyetlen szent gyümölcsét kétes kimenetelű kísérletekkel kockára vetnénk. Csak amit a magyar lélek diktál, csak ami megállotta a történelem próbakövét, csak az lehet vezérszövét- nekünk.

Eddigi házunk kettős erejű sziklára épült. A kettős erőt a hamisítatlan evangéliumhoz és a történelmi magyar alkotmányhoz fonódó hűségünk adta. Ezért állott meg a ház, ha szelek és árvizek ütköztek is meg benne. Kicsoda volna az, aki a házat a kőszikláról fövenyre akarná átépíteni? Gyülekezeteinek és híveinknek szemeik vannak a látásra, tehát lássanak; füleik vannak a hallásra; tehát halljanak. De lássanak világosan az evangélium és a hazafiság fénye mellett; halljanak olyan bölcsességgel, amelyre a Szent Lélek tanít, a lelkieket lelkiekhez szabván.

A szabadságban pedig mindnyájan megálljunk, nem engedvén sem annak a zsarnokságnak, amellyel egyes ember, sem annak amellyel a tömeg próbálná a megfélemlítés szolgaságának láncait szabad akaratunk lábaira verni; de nem hajolván el az egyenességtől olyan belső indulatok miatt sem, amelyeket a test és vér a lélek romlására szokott megjelenteni.

228