Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

Mellékletek

Itthon is nehéz, a harctereken egyenesen lelhetetlen az előírt formák közt mozgó lelkészi ténykedéseket a szabadabb mozgású lelkipásztori gondozás tényeitől megkülönböztetni. így olvadt össze a tömegekhez intézett igehirdetés s szertartásos ténykedés az emberekkel való foglalkozás gyakorlásával. Sok alkalom kínálkozott erre, a táborokban, az egyes csapattesteknél s főként a kisebb csoportok s a lövészárok egyes tagjainál. Akit csak lehetett, a püspök külön-külön megszólította, hogyléte, körülményei, otthoni viszonyai felől kikérdezte, a hazatérés, a viszontlátás reményével megbiztatta, s az esetleg adott üzenetet szívesen átvette, de legalább tér nyílt előtte e tekintetben a mindenütt meglátogatott segélyhelyeken, tábor- és városi kórházakban, ahol a sok református sebesült és beteg katona lelkében valóságos balzsamként hatottak a püspök barátságos, vigasztaló, a körülményekhez képpest néhol derűs szavai. Különösen megható volt az egyházkerülete körébe tartozó, bihari, hajdúsági s főként a Debrecennel szomszédos egy házakhoz tartozó fiúkkal való találkozás s meleg kézszorítás. Csak aki látta, tudja teljes fontosságában méltatni azokat a lelki hatásokat, amelyeket a hozzá közelebb eső egyének belső világában kiváltott maga az a tudat, hogy az ő püspökük, őket a nehéz idegenben is meglátogatta. A kórházakban a püspök figyelmének a tárgyát különösen a betegek otthoni családi viszonyai képezték; mikor látták az övéiket, hogy él otthon a család, nincs-e ezekre vonatkozóan valami kívánságuk; ha lehetett, ez utóbbiakban a püspök részit azonnal, részben itthon el is járt. A kórházlátogatások alkalmából nagy gondot fordított annak a megállapítására, hogy hitünknek cselédei részesülnek-e saját lelkészük részéről kellő lelki gondozásban, van-e minden kórháznak református lelki gondozója, nincsenek-e a mieink a más felekezetűekkel szemben hátrányos helyzetben? A néhol vagy általánosságban tapasztalt hiányosságok orvoslása végett az illetékes hatóságoknál s magánál a Főhercegnél is kellő súllyal szót emelt. Az egyéni gondozás munkái közzé tartozik a püspök azon ténye, hogy azoknak a neveit akikkel találkozott, vagy akik az úri szent vacsorában részt vettek, felíratta, s haza érkezte után az illetők hozzátartozóit értesítette, hogy távol levő kedvesükkel találkozott, őket friss jó egészségben találta s haza küldött szíves köszöntésüket örömmel közvetíti.”

226