Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

6. Összefoglalás

lehetett volna megteremteni. Az ezzel ellentétesen alakuló események között megnyilatkozásait taktikázás jellemezte. A Károlyi-kormány idején a monarchisztikus államforma melletti kiállása és következetesen képviselt egyház-finanszírozási elképzelései miatt folyamatosan támadták. A proletárdiktatúra rövid időszakában a kényszerű együttműködés felszíne mögött a „modus vivendit” kereső, az államosítást halogató, kiváró taktika határozta meg lépéseit. A kommunisták úgy tekintettek rá, mint az ellen- forradalom egyik potenciális helyi vezetőjére, hatalmuk utolsó napjaiban letartóztatták és családjával együtt meghurcolták. A román hadsereg bevonulását először érthető megkönnyebbüléssel fogadta és nyitott volt a két állam közötti perszonálunió gondolata felé is. A megszálló csapatok által elkövetett számtalan atrocitással és Romániának a Tiszántúlra irányuló expanziós törekvéseivel szembesülve azonban rövid időn belül a Debrecenben kibontakozó ellenállás egyik vezetőjévé vált. Ezzel párhuzamosan lépett fel a háború és a forradalmak kapcsán a zsidóság és a szabadkőművesség kollektív bűnösségét hangoztató politikai erőkkel szemben is. Ez újabb rágalomhadjáratot indított ellene. Az egyházi élet újrarendeződése során az egyház többi vezetőjével egyetértésben arra törekedett, hogy az egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház szervezeti egysége a megváltozott államhatárok ellenére is fennmaradjon.

Úgy vélem, a református egyházigazgatás történetének ez a nagyon sajátos fejezete gazdagon kiaknázható anyagot kínál összehasonlító egyháztörténeti kutatások végzéséhez, s új szempontokkal gazdagította Baltazár püspök életének és munkásságának megértését.

202