Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
6. Összefoglalás
Tiszántúli Református Egyházkerület nagy mérete, lélekszáma és egyházszervezeti sajátosságok miatt is meghatározó szerepet töltött be a kárpát-medencei protestantizmus történetében. A XX. század elején, amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában jelentkező politikai válság és a szekularizáció fokozottan éreztették romboló hatásukat az egyházi életben, Baltazár Dezső személyében egy széles támogatottsággal és határozott reformelképzelésekkel rendelkező karizmatikus személyiséget választottak meg az egyházkerület lelkészi vezetőjévé. A püspök személye - 1936-ban bekövetkezett haláláig - a közvélemény figyelmének középpontjában állt. Tevékenysége kortársaiból ellentétes megítélést, olykor szélsőséges indulatokat váltott ki, korábbi történészi értékelése töredékesnek mondható. Püspökségének a dolgozat által bemutatott első tíz esztendeje egyben a történelmi Tiszántúli Református Egyházkerület utolsó évei is voltak, hiszen az első világháború után megváltoztatott államhatárok az egyházi közigazgatási határok módosítását is kikényszerítették. Munkám a korabeli kiterjedt egyházi sajtó és a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában rendelkezésre álló gazdag iratanyag alapján életszerű képet ad Baltazár Dezső működéséről és a korabeli egyházi közéletről. Egyik újdonsága éppen az, hogy korábban elhanyagolt források felhasználása alapján tárgyalja a szakma érdeklődésére méltán számot tartó kérdéseket. Másik újdonsága, hogy komplex módon - tágabb társadalmi, politikai és egyháztörténeti összefüggéseiben elhelyezve - vizsgálja az alcímben jelzett témát. A kutatási eredmények jelentősen bővítik és új kapcsolatrendszerbe helyezik az egyházkerület egyik meghatározó korszakának és Baltazár Dezső munkásságának eseménytörténeti rekonstrukcióját. Rávilágít arra, hogy vitatott közéleti megnyilvánulásai a Tiszántúlhoz kötődő püspöki tevékenysége felől értelmezhetőek a leghitelesebben. Egyéni elkötelezettsége mellett a régió történetének egyik legkritikusabb időszakában betöltött egyházi vezető szerepe is sokrétű, sajátosan kiegyensúlyozó feladatkör ellátását kívánta meg tőle. A korszakolás során a munka a nagy köztörténeti fordulópontokhoz - az első világháború kitörése, az 1918. évi októberi „őszirózsás forradalom”, majd az első Magyar Köztársaság és proletárdiktatúra kikiáltása, végül a Tiszántúl román megszállása - igazodik. A bevezetés a témakörhöz kapcsolódó fontosabb irodalmat és Baltazár Dezső munkássága történetének értékelését tekinti át, majd - a történeti-földrajzi és helytörténeti kutatások újabb eredményeire építve - a tiszántúli régió korabeli gazdasági, nemzetiségi, felekezeti, szociális és 199
