Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)
5. „A VÁDAT MEGÉRTETTEM, HATÁROZOTTAN TAGADOM” - V. I. A forradalmak időszaka - V. l.a A királyi pár fogadása Debrecenben és az októberi forradalom
teleteket is folyamatos megfigyelés alatt tartották.372 1918 novemberében az újonnan kikiáltott népköztársaság kormánya kinyilvánította, hogy a főkegyúri jogok birtokosának tekinti magát és az egyházak felett gyakorolt felségjogaival továbbra is élni kíván. A földreform megvalósításának érdekében fölmerült az egyházi földek szekularizálásának kérdése is. 1918 novemberének elején, ahogy a katolikus egyházi vezetők, úgy Baltazár Dezső sem zárkózott el attól, hogy méltányos megváltás ellenében a református egyház is átadja birtokait. Az átadásra kerülő földekért, melyek döntően az iskolák fenntartását szolgálták, a püspök 2.000.000.000 korona tőkésítését kérte. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a protestáns egyházak jogos érdekeinek védelme és előmozdítása céljával már november 6-án létrehozták a protestáns ügyek kormánybiztosságát, ami a kommunista hatalomátvételig fenn is maradt. Juhász Nagy Sándor javaslatára ennek élére a kultuszminiszter Kovács J. Istvánt, akkori budapesti teológiai tanárt nevezte ki.373 A gyakorlatban fő feladata a megszállás alá került területek egyházainak segélyezése és a menekülésre kényszerülő egyházi tisztviselők segítése volt. Az egyházon belül különösen Budapesten aktivizálódtak a radikális átalakulás hívei. A korábbi hangadó ORLE tagokból, a MEKDSZ vezetőiből és fiatal fővárosi lelkészekből október végétől szerveződő egyházi csoportosulás első cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelentek meg. November 15-én a pesti egyházmegye lelkésztestületi ülésén, a budapesti teológia tanárainak jelenlétében megalakították az Országos Református Tanácsot374, amely felajánlotta támogatását az új államnak és csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. Az egyház „új reformációjának” jegyében ez a szervezet célul tűzte ki egy egyházpolitikai, egyházalkotmányi és belső egyházi reformokból álló radikális programcsomag megvalósítását. Ezek között - a Baltazár Dezső és az ORLE által is támogatott újító törekvések mellett - több olyan program is szerepelt, ami nyílt támadást jelentett az egyház akkori alkotmányos rendje és választott vezetése ellen. A „szabad egyház szabad államban” elv alapján követelték az állam és az egyház szétválasztását, az egyházalkotmányi reformok sorában többek között felléptek a zsinat feloszlatása, az általános tisztújítás, a konvent helyett egy zsinati bizottság létrehozása, az egyházmegyék és -kerületek új, arányos felosztá372 Baltazár Dezső, 1920/1. 5. 373 Bolyki János - Ladányi Sándor, 1999.12. 374 A továbbiakban: ŐRT. 158
