Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

4. „Veszedelmes viszonyok” - IV. 2 „A lelkek megbékítésére, vigasztalására, buzdítására törekedtem” - IV. 2.b Küzdelmek a hátországban

A frontra induló századoknak rendszeresen Baltazár Dezső tartott úrva- csorás istentiszteletet. Ezt a lázas munkát foglalta össze később püspöki jelentésében a következőképpen: „Igyekeztük bevinni katonai istentiszteletek útján a kaszárnyákba a templomot s a kaszárnyákat a templomokba.”336

Az 1915 elején felállított, a háború során nagy karriert befutó „katonaotthon” ötlete a püspöktől származott. Ennek lényege az volt, hogy a református egyház szervezésében olyan központot hozzanak létre337, amely a városban állomásozó katonák testi-lelki szükségleteivel foglalkozik. Elsősorban a Debrecenbe kerülő könnyebb sérültek és a 39. gyalogezred katonáinak helyzetén igyekezett javítani. A kocsmák és más mulatók alternatívájaként tartalmas szórakozási lehetőségeket teremtett. A hadfiak nyugodt, otthonos környezetben találkozhattak egymással, ahol újságolvasásra, levélírásra volt módjuk. Az otthonban naponta 6-700 katona fordult meg és 5-600 adag uzsonnát szolgáltak fel. Filmeket vetítettek, és az átutazó katonák elszállásolására is lehetőséget teremtettek. Olyan oktatási feladatokat is vállalt ez az intézmény, mint méhészeti, kertészeti és cipészeti tanfolyamok működtetése vagy az analfabéta katonák írni-olvas- ni tanítása. A katonák hozzátartozói számára tudakozó irodát létesítettek. Gyűjtéseket kezdeményeztek, például vak katonák megsegítésére, igyekeztek gondoskodni a rokkant katonák elhelyezéséről. A katonaotthon számára hasonló címmel külön újságot szerkesztettek. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy a 39-esek áthelyezése után Debrecen mellett König- rátzben és Jaromérben is tovább működött. A katonaotthon főgondnokául József főherceget kérték fel.338 Működését nagyobbrészt önkéntes adományokból finanszírozták. Még 1915-ben, felekezetközi jellegének hang- súlyozásával, a püspök a nagy zsidó hitközségek támogatását is kérte. A budapesti, nagykanizsai, a szegedi, a hatvani, az aradi, a szatmári főrabbi levele mutatja céljainak támogatottságát a zsidóság körében. A debreceni minta alapján számos más egyházi szervezet is alapított ilyen otthont.

336 TtRE jkv 1915. 529. sz. 328. Baltazárnak ezt a többször használt summázatát Irinyi Károly a püspök túlbuzgó háborús szerepvállalása egyik kirívó jeleként állította pellengérre (Irinyi Károly, 2002. 312.). A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy ez sem a háború igazolását szolgálta, csupán a katonai lelkigondozás intenzivitására vonatkozott.

337 Baltazár Dezső Winkler Mihálytól, a helyi tábori lelkészi hivatal vezetőjétől minden felekezet részéről egy tábori lelkész delegálását kérte az otthont működtető bizottságba. TtREL 1.1. e) 16. d. 1102/1915; 1158/1915.

338 Ld. TtREL I. 1. e) 16. d. 1046/1915.

142