Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920) - Nemzet, egyház, művelődés 10. (Sárospatak, 2014)

Előszó

ELŐSZÓ

„Földbegyökerezés és égbefogózás egyszerre a tiszántúli magyar nyugalma. [...] Ezt a nyugalmát, éppúgy mint szabadság szeretetét történelmileg rajta átment csapások elszámlálhatatlan sora sulykolta kőkeményre, vallásos életének uralkodó formája, a kálvinizmus látta el örökkévalóságra mutató indoklással. A predestináció hite nem azonos a fatalizmussal, [...] de arra csakugyan nagyon alkalmas, hogy az üllő ne csak elbírjon minden kalapácsütést, hanem még a szemébe is tudjon

mosolyogni a kalapácsnak.”'

K

özreadásra kerülő tanulmányom első munkacíme ,A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöksége időszakában (1911-1936)” volt. Ez azért is tűnt érdekes célkitűzésnek, mert az egyházkerület e korszakbeli történetével, összefoglaló jelleggel, csak Zoványi Jenő foglalkozott1 2, az egyes kapcsolódó részproblémák irodalma pedig kisebb-nagyobb hiányosságokat, vagy éppen átfedéseket mutat. Mivel ezt a témát csak az egyházkerület életének és Baltazár Dezső püspöki tevékenységének párhuzamos vizsgálatával lehet hitelesen feltárni, szintén nagy hiány a püspök személyével és munkásságával foglalkozó publikációk töredékessége. Kutatómunkám során azonban nemcsak a téma eddigi történeti feldolgozásainak hiányosságai váltak egyre nyilvánvalóbbá, hanem az is, hogy eredményeimet nem lehet a meghatározott terjedelmi korlátok közé sűríteni. Az első témakört ezért úgy változtattam meg, hogy a Tiszántúl román megszállásának végéig terjedő időszakban Baltazár Dezső püspöki tevékenysége tükrében mutassam be az egyházkerület korabeli történetét. A korszakhatárt az egyházkerület történelmi egységének gyakorlatilag ekkor bekövetkező felbomlása indokolta. Ez a témamódosítás munkám egészének új perspektívát adott. Hiszen Baltazár Dezső munkásságának vizsgálata nemcsak azért fontos, mert a tiszántúli püspök általában a magyar reformátusság meghatározó személyiségének számított, hanem azért is, mert éppen ő volt korának az az egyházi vezetője, aki az Országos Református Lelkészegyesület3, később a zsinat, majd a konvent elnökeként ebben az időszakban az egyház országos reprezentánsává vált.

1 Révész Imre, 1944. 352.

2 Zoványi Jenő, 1939.154-163.

3 A továbbiakban ORLE.

9