Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Puritán és anti-puritán „dohány-kortyolgatók”, Angliától Uj-Angliáig és Magyarországig
PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN ekintettel arra, hogy a puritánok és a borisszaság témáját már megszámlálhattalanul sokan, sokszor és sok nyelven kimerítettük, ezúttal - mintegy kiegészítésül - e nemes ital fogyasztásának egyik gyakori kísérőjéről, azaz egy másik „vétekről”, a dohányzásról, illetve annak vallási vonatkozásairól ejtek néhány verses és prózai szót. Tehetem ezt annál is inkább, mert egészen a tizennyolcadik századig, Angliától Magyarországig állandó szókapcsolat volt a ma már szokatlannak tűnő „to drink tobacco”, azaz a „dohányt kortyolni”, „dohányt inni” kifejezés. Érdekes, hogy az angolszász világban (különösen is az Újvilágban!), éppúgy mint nálunk, a dohányzás ellenségei annak eredendően „pogány” voltára hivatkoztak, hiszen Amerikában az indiánok (igaz, ők főként vallási, gyógyászati és közösségteremtő, illetve nomád „diplomáciai” céllal) gyakorolták e szokást, míg Magyarországon és Erdélyben az ugyancsak „pogányként” aposztrofált törököktől tanulták el magyarjaink ezt a módit. Ahogyan Takács Sándor írja A dohány elterjedése hazánkban című dolgozatában: „II. Rákóczi György szerencsétlen hadjárata után négy évig dúltak és füstöltek a törökök Erdélyben. Erre az időre (1658—1662) esik a dohányzás meghonosulása és elterjedése Erdélyben. Apafi Mihály fejedelem (ama megrögzött borbarát! R É.) 1662-ben már szintén dohányzott, de az 1663-as háborúban, az érsekújvári táborban fölötte igen erős dohányt szíván, súlyos betegségbe esett. Ekkor „a dohányzás ártalmas voltát megtapasztalván, megutálá, s másoktól is til- tá.”212 Ezt követően számos erdélyi országgyűlés tűzte napirendjére a „tabak” tilalmát, utoljára az 1689-es évi segesvári. Ez azért is fontos a hazai „rápi- pálások” történetében, mert, mint Takács írja: „Érdekes ez a törvénycikk (t. i. a dohányzást tiltó) azért is, mert ebben nevezik először a tobákát a dohány névvel. Ez az új török szó lassan-lassan egészen kiszorítja a régi keserű fű és tobáka elnevezést, éppúgy, mint a szípás, szívás és színi a régebbi ivás, ital, és iszik szókat. A dohány-ital, dohány-ivás szavak a XVIII. században már teljesen kimennek a divatból.213 Tény, hogy Szentpéteri István, Debrecen e kései puritán prédikátora 1712—1713-ban papírra vetett, de könyv formájában csak 2008-ban megjelent, dohányzás-ostorozó kötetében, az Ördög szára bordájá-ban már sehol nem emleget dohány-ivást: „...a körül-lakó Magya212 Takáts Sándor 1961,258. 213 Uo„ 260. 96
