Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Nadányi János: egy 17. századi magyar poéta a latin nyelv maszkjában

PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN

vessük meg a lábunkat. Ha a hosszú várakozás álma után Isten nem siet a segítségünkre, elvesztünk és el fogunk veszni. Az én esetemben az, ami tőled származik, bármennyire is méltó a hálás emlékezetre, kisebbnek látszik; az, hogy anyámat és nővéremet atyánk keserves elvesztése után mintegy minden segítségtől és támogatástól megfosztott gyermekeket fenntartani akartad, ez valóban nagy diadal: és nincs miért azt gondolnod, hogy érdemedből bármit is elvesz az, hogy Istennek azért nagyobb hálát tartozom leróni.”70 71

E fontosnak érzett kitérő után idézzünk legalább két strófát a Balassi költészetének világában egyértelműen jártas apa, Nadányi Mihály az előbbiekben már említett, istenes búcsúverséből, amelyben a vallásos és a világi elemek, az indulatok és az „Istenhez hanyatlás” motívumai arányosan váltakoznak:

„No hát ellenséghim, Minden gjülölöjm, Fussatok meszsze tülem, Bűn s-ördögh vádolom, Nincz haraghos biróm, Tisztúlljatok előlem, Lelkem óhajtását, Siránkozó szauát Megh hallghatá Jstenem.

Le-borult orczáual,

Sziuem buzghóságghal,

Oh menj belj nagj Jsten, Hozzád esedezik,

Sirván fohazkodik, Lelkemet ne hadgjad el, Testét le vetkezuén, Christust fel öltözuén, Mennjekben vitesd amen.”'

70 Nadányi János 2001,13.

71 Nadányi Mihály, Véghő utómra készüluén jrám ez néhánj verseket az fogarasj varaban fohászkodván Istenemhez= RMKT XVII. 9,441-442.

40