Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Martonfalvi Tóth György „Keresztényi inneplés”című prédikációjának margójára

e prédikáció megjelenése előtt Szinán basa megfojtatta. A város életében generációkon keresztül fontos szerepet játszó Vigkedvű-dinasztia jelentőségéről, hősies vállalásairól érdemes elolvasni Zoltai Lajost legrégibb debreceni ház története című közleményét.62

Mindezek alapján, s a két tekintélyes polgárnak szóló ajánló szöveg ismeretében elmondhatjuk, hogy Martonfalvi Tóth György, ha el is ragadta olykor-olykor a jogos igehirdetői-felekezetvédői indulat, ostorozó szavaival azért végzetes túlzásokba soha nem esett. Szavait több évszázad távolából olvasva is egyértelmű: olyan ember volt ő, akitől semmi nem lehetett idegen, ami emberi. Ahogyan Baráth Béla Levente debreceni egyháztörténész írja a mindössze 46 évet élt, „tiszta tudományú” és példás életű teológus-íróról, akinek tehetséges peregrinus diákjai egész Európában bizonyították a 17. századi magyar tudományosság és közelebbről Debrecen szellemi erejét: „... többször utaltunk az általa adott pozitív impulzusok jelentőségére, és az ezen a területen végzendő további kutatások lehetséges irányaira. Azonban meg kell jegyeznünk azt is, hogy hatását nem feltétlenül egyes nézetei újraismét- lésében lehet és kell keresni, de - mint arra a dolgozatban többször utaltunk is - idézetekkel, számokkal vagy táblázatokkal aligha kimutatható tanári, emberi jellemének kisugárzásában. Nagy teljesítményekre ösztönző kíváncsisága, szellemi nyitottsága és hitelesen megélt, pózoktól mentes kegyessége nyomon követhető mintát adott az ellenreformáció erős nyomása alatt élő, a túlélésért küzdő református egyház sok lelkésze számára.”63

Fenti kis eszmefuttatásom pontosan abból a célból született, hogy Martonfalvi Tóth György egyik rendkívül rokonszenves, az eltelt évszázadok után is minden figyelmes olvasója számára feltűnő emberi tulajdonságára, a toleranciára, az egyensúly-keresésre legalább valamelyest ráirányítsa a figyelmet. Türelmetlen, feszültségekkel teli korunkban komoly lelki ajándék egy ilyen, harmóniára törekvő, a korabeli polgárok dorgálását ugyanezen polgárok őszinte megbecsülésével vegyítő szöveget olvasni, mint a Keresztényi inneplés.

62 Újra kiadva: Zoltai Lajos 1995.

63 Baráth Béla Levente 2000,43.

35