Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Ráday Gedeon, a magyar Pope

PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN

Dieneshez (részlet)

Meg felelekfs adom egyszersmind ezutánra tanátsul,

Hogy soha verseidet te ki nagyon ne vedd erejekbül Sok piperézéssel: Hidgyed: valaki maga versét Kelletinél fellyebb szereti tziffrázni, az úgy jár Mint amaz Ortzáit vakoló Dámátska, ki mentül Több pirositóval keni képét, annyival otsmányb;

Vagy mikoron valamelly kerekét le kötöd szekerednek,

Nem forog az tsak tsusz, ’s a’ többi se jár szabadossan;

Szint úgy, a’ melly vers meg mért lábokra van osztva,

Ha közepét, s’ végét Rhytmus nyűgébe szorítod,

Kötve van ott az eszedfs miket irj, két szótska parantsol Istenem! e’mételyt hárítsd el e’Magyaroktól.246

Igaz, ez a Ráday-vers már nem csupán A fürtrablás közvetett visszhangja, hanem Pope A műkritikáról című, verses formában írott esztétikai-poétikai elmélkedésének alábbi soraié is:

„Soknak csak egy: a metrum mérvadó, jó vers csupán a könnyedén futó; s habár a Múzsa száz csodát kínálna, sok dal-bolond csak hangszínét csodálja.”247

A katolikus és polgári származású Alexander Pope twickenhami rezidenciája és a magyar protestáns középnemes (igaz, élete végén már gróf!) péceli tuszkulánuma között több ezer kilométer a távolság, mégis, noha a magyar „tanítvány” valóban nem ismerte távoli angol mestere anyanyelvét, a kettejük közötti szemlélet- és mentalitásbéli rokonság áttört a földrajzi és a nyelvi korlátokon. Ez az a jelenség, amelyet Goethe később, igen találóan, „Wahlverwandtschaft”-nak nevez majd. így talán nem követtünk el szakmai szentségtörést, ha az elfogadott, olykor talán már egy kicsit egy246 Ráday-Földi 2009,44.

247 Pope, Alexander 1986, 657.

112