Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)
Puritán és anti-puritán „dohány-kortyolgatók”, Angliától Uj-Angliáig és Magyarországig
A dohány indián növény... A dohány indián növény, Zöldellik reggel, s élte este véget ér. Sebesen pusztul, ahogyan mi Sietünk földdé válni; Erre gondolj, ha rápipálsz! A pipa, a liliomfehér, Amely sokaknak annyit ér, Egy miccenésre eltörik, Akár az élet, gyönge kincs; Erre gondolj, ha rápipálsz! A pipa öblében szutykos dohány lakik, A bűntől szennyes lélek bűzlik így; S meg nem tisztítja más, Csupán a tűz, a lobogás. Erre gondolj, ha rápipálsz! A füst fölszálldos a magasba, Életünk végét híven megmutatja; Minthogy biz’ mind a kettő Elröppen, mint a szellő; Erre gondolj, ha rápipálsz!” (Petrőczi Éva fordítása) Thomas D’Urfey (1653-1723) egyes feltételezések szerint hugenották, tehát szigorú francia protestánsok ivadéka volt, ő azonban, bár tartalmában puritán vonásoktól sem mentes, a korábbiaknál jóval játékosabb bagó-nótát alkotott, írói alkatához híven. O ugyanis hosszú életében meglehetősen a földi hívságok embere volt, aki verseivel-dalszövegeivel, sőt éneklésével számos uralkodót szórakoztatott, annyira, hogy az élvhajhász II. Károly (a fusttel-kínzott I. Károly francia földről hazatért fia!) kis híján udvari fő-fő mókamesterévé tette. Erre talán legendásan előnytelen külseje és az uralkodó túlhajtott szépségimádata miatt nem kerülhetett sor. D’Urfey volt a szerzője 103
