Petrőczi Éva: Holt költők társaságában. A Puritanizmuskutató Intézet és a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár emlékére - Nemzet, egyház, művelődés 9. (Sárospatak, 2014)

Puritán és anti-puritán „dohány-kortyolgatók”, Angliától Uj-Angliáig és Magyarországig

PETRŐCZI ÉVA: HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGÁBAN

télén italozás volt. Tengerész pedig szép számmal akadt a Zarándok Atyák generációjában.222

Mindeme dohányfüstben, „dohány dohában” (ahogy a régiek mondták olykor!) szimatolgatás közepette nem kerülhetünk meg egy tizennyolcadik századi magyar pipa-verset sem, Faludi Ferenc jezsuita papköltő A pipáiul című költeményét, amely, a protestáns dohányzási szövegekhez hasonlóan erősen moralizáló, e hétköznapi témácskát megemelő, filozófiai magasságokba bodorító jellegű:

„A pipárul

Hív társam, dohányos börböncém,

Te tisztítod fejemet,

Szép pipám, égő kis kemencém,

Te enyhíted mellyemet.

Füstecskéd kereng, forog, játszik,

Es megvallom, vigasztal,

De alig tűnik s már nem látszik,

Azért engem meg is csal.

Sőt nem csal, leckét ád elmémnek,

Mert így lész vége életemnek,

Elő ember, gondold meg:

Mint a füst oszlik hirtelenül,

Ügy magad is, fontold meg,

Elcseppensz egykor véletlenül!”223

A Faludi-vers alap-metaforája nagyon egyszerű és nem is igazán eredeti: az emberi élet úgy elillan, olyan múlékony, mint a pipafüst. Legutóbb Sárközy Péter Faludi-kismonográfiájában olvashattunk néhány sort erről a versről, de Túróczi Trostler József nyomán ő is azonosítatlan angol szer222 Egy egész könyvet szentelt ennek a témának: Nisssenbaum, Stephen 1996.

223 Faludi Ferenc 1985, 87.

100