Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A fogalmi szint alatti jelentések szerepe a reformáció korának retorikáiban

beszéd taxisáról vagy eutaxiajáról, majd pedig a synthesisről, avagy az elhelyezésről és kapcsolásról. Ezzel szemben mi a természetes rendet követjük, és előbb tárgyaljuk a hangok megfelelő elrendezését, majd ezután a hangok összekapcsolását és összeillesztését. A beszéd szépsége és kellemessége a legnagyobb mértékben a betűk hangzásától függ, mivel a betű jellegzetes hangzását a mérték irányítja, mint a zenei hangot. Emiatt van szükség arra, hogy a betű és a hang kövesse a beszéd mértékét, még ha az nem is kellemes. A betűk euphoniája vagy a magán vagy a mássalhangzóknál vizsgálandó.” (Restás Attila fordítása) Aprólékosan bemutatja a magán- és mássalhangzók eufonikus sajátosságait. Hatalmas irodalmi példaanyagot használ fel, leginkább az ókori szerzőket idézi. A példák jelentős része azonos a korábbi forrásokban olvasottakkal. Egy példa a sokból: „Az A magánhangzó nyíltabb és hangzósabb, ezért a beszéd elejéhez, a kezdéshez, sőt a dolgok megnyitásának kifejezéséhez illik. Erős és fenséges hangzása van. A példák azt tanúsítják, hogy a bevezetésben, azaz a kezdet jelölésére jó, mint: Arma virumque cano (Fegyvert s vitézt éneklek), ugyanígy: A love principium. (Juppitertől ered minden.) A következő példa azt tanúsítja, hogy a magasztosság kifejezéséhez illik ez a magánhangzó:

Spelunca alta fuit, vastoque immanis hiatu,

Scrupea tuta lacu.

(Erdők árnya, sötét tükrű tavak őrzik a szörnyű

Mély barlang meredek szikláit.) Aen. 6. 237-8.15

Ennek a magánhangzónak a folyamatos ismétlése (synaloephe) elegánsan fejezi ki a szerelem erejét, amikor a feldúlt szerelmes szív a szeretett dolog iránt megnyílik. Mint Vergiliusnál:

Phillida amo ante alias

(Phillist én is imádom) Ecl. 3. 78.” (Restás Attila fordítása)

A példák ugyanígy szerepelnek Ramusnal és Sturmnál, sokszor még a Kratülosz anyagából is átvesz.

Még heidelbergi korszakának összegező műve a Rhetoricae ecclesiasticae sive artis formandi et habendi conciones sacras libri II (1600). Isten felénk áradó szeretete és a mi rá irányuló szeretetünk (Amor Dei) sem fejezhető ki másképpen csak érzelmeink megindultságának nyelvén, ha megsokszorozzuk az ő szépségének kifejezését (amplificata eius pulcritudine) nyelvi eszközeinkkel is. A szavak explicatiójánál érvényesíteni kell a hangok sajátosságainak bemutatását. A hangok kedvessége, a vocis amabilitas sokszorosan jelentkezik az amplificatio eljárásai során, aminek alkalmazása nagyon szerencsés és kívánatos a prédikáció részeiben, bár jól meg kell válogatni a felhasználás helyét. Jól felhasználva növelik a venustatem sermonist, vagyis a beszéd szépségének erejét. Az anadiplosis, epizeuxis és anaphora ugyancsak kiváltja a hangok szépségét.

15 Magyar fordításban mindez természetesen nem - vagy csak a legritkábban - jelenik meg.

73