Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A fogalmi szint alatti jelentések szerepe a reformáció korának retorikáiban
rendkívül kiterjedt, legtöbb az ókori irodalomból származik, de az egyházatyák műveire is hivatkozik sokszor, bibliai exemplumok is fellelhetők nála. A retorikai praeceptumirodalom szövegelméleti rendszerében a legalsó - már nem fogalmi - jelentésszint egyik legfontosabb sajátosságának a hangszimbolikát tekinti, de ugyanígy megtaláljuk ezt a korszak poétikai elméleti irodalmában is (Jacobus Mi- cyllus, Johann Freigius, Georgius Fabricius műveiben).11 Ramus sűrűn emlegettt forrása a Kr. utáni második században élt Maurus Terentianus De litteris, Syllabis et Metris liber című műve. Johann Sturm olyan egyetemes szisztémát teremtett, amely a tudományok teljes vertikumára kiterjed, a retorikai filozófia magába öleli az ismeret- és lételméletet, emellett azonban a retorika a szövegelmélet teljes rendszerének összetettségében jelenik meg. A beszéd és a nyelv minden szintje megjelenik ebben a szisztémában a mikrostrukturáktól fokozatosan emelkedve. Elemi szinten a hangok (betűk) tulajdonságait vizsgálja, ezért értekezik hosszasan a hangszimbolikai jelentésről: az eufónikusságról; ezt kiterjeszti a szótagokra is. De universa ratione elocutionis rhetoricae (1576) című művében a De iunctura verborum című fejezet tekinti át a hangok, hangkapcsolatok sajátosságait, ennek során értelmezi az eufonikusság jellemzőit (518-525). „Sed voco evipwvóv, non solum quod affert voluptatem: sed etiam quod decorum habet et convenientiam: cum sonus non solum delectat, sed etiam est decorus: si sit res magna, sit sonus orationis magnum si parua, sit exilis, si mediocris, sonus etiam mediocris, illud paruum et magnum et mediocre voco evtpwvov, id est, cursum decori.” A magán- és mássalhangzók akusztikai-hangszimbolikai jellemzőit két alapvető csoportra osztja: suavitas és insuavitas. Példákat mutat be a hangok és szótagok jelentésképző hatására Vergilius és Ovidius műveiből: „Varietas in compositione semper aucupanda est, qua primum in vocalibus posita est: ut Arma virumque cano Troiae qui primus ab oris, etc. Singula enim verba in his extremam diuersam ab antecedente & insequente habent. Est etiam in consonantibus. Res est solliciti plena timoris amor. Ille vero, habet aliquid similitudinis: Non ego deserto iacuissem frigida lecto (Her. 1.7.) Obrutus insanis, esset adulter aquis. (Her. 1.6.) Fortassis quia aquarum idem est ubique strepitus, idem retentus est syllabarum sonus. Est etiam haec varietas in commutatione breuium & longorum verborum atque nominum, si inter se commisceantur.” (522.) 11 Vö. Howard HOTSON, Ramizmus: egy irodalmi és pedagógiai mozgalom technológiai, vallási, politikai és társadalmi dimenziói, Helikon, 2009/1-2, 116-142. Szoros összefüggés állt fenn a Raj- na-vidék német tudományossága és Ramus tudományos programjának kialakulása között. Ez azt is jelenti egyben, hogy Sturm Ramus gondolatrendszerének érlelője, ösztönzője volt, de maga is átvette később a francia gondolkodó szisztémájának több elemét, ebbe tartozik az eufonikusság érvényesítése a retorikai szisztémában. A rámizmus terjedésének igazi súlypontja Hotson szerint egyre inkább Németország lett: „...az 1560-as években Ramus két fő munkájának kiadása már egy jó ideje Franciaországból, ahol legalább egy évtizeddel Ramus halála előtt erős visszaesés mutatkozott, Németföldre tevődött át: végeredményben pontosan ezért választotta Ramus a Rajnavidéket túrájának központjául 1568-ban és 1570-ben.” 122. 71
