Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A török-magyar háborúk témája a 16-17. századi nyugat-európai retorikai irodalomban
pék hadi dicsőségét mérlegeli és versengő vélemények hangzanak el. A magyarok hadi dcsőségét bemutató beszéd a hetedik a sorban. A beszéd szerkezete a 16. században kialakult szerkezeti modellt követi. Meghatározó toposz a propugnaculum Christianitatis: ennek során történelmi áttekintést nyújt az előző évszázadok harcairól: ,A korábban szót kapott nemzeteket sorra megszólítja a szónok, és egy-egy mondattal érzékelteti, hogy a magyarok nélkül tökéletesen hiábavaló volna minden katonai érdemük.”44 A legkiválóbb történelmi hősök közül megjelenik Mátyás király, Magyar Balázs, Jurisich Miklós, Zrínyi Miklós, a kőszegi, egri és szigetvári ostrom. Hosszabban magasztalja az egri, szigetvári hősöket. Vizsgálatát így összegezi a szerző: „...a szöveg a tárgykör hasonló műfajú irodalmából ismerős számos topikus elemet mozgat, a benne előadottaknak csak a már eddig feltárt anyagban is szoros szövegszerű megfelelői vannak. Egészen konkrétan: Vernulaeus szónoklatának minden magyar adata, sőt azokon túl számos retorikai megoldása is Thomas Lansius gyűjteményének Pro Hungária-szónoklatából származik... ugyanakkor kétségtelenül még abba a humanista írásmódba tartozik, amely az elődök munkáinak kijegyzetelésével, felbontásával, átalakításával alkot, nem pedig a már elemi részekre széttrancsírozott nyersanyagtörmelékek mutatóinak kiaknázásával, heterogén anyag szervetlen, laza összeszerkesztésével.”45 A kisebb jelentőségű szellemi központok is számon tartották ezt a retorikai témát, ezt bizonyítja egy hollandiai kiadvány. 1656-60-ban jelenik meg egy két kötetes szónoklatgyűjtemény Amsterdamban: Reineri Neuhusi J. C. Suadae Alcmarianae Pars Altera, et novissima. Continens Orationes quinquaginta, Habitas In auditorio Publico Illustris Gymnasii Alcmariani, Amstelodami, Apud Joannem Jansonium. Az első kötet 98, a második 50 szónoklatot tartalmaz. Az első hagyományos retorikai témaköröket tárgyal, de sok aktuális hollandiai is szerepel benne. A második kötet főként történelmi szónoklatokat tartalmaz az ókortól saját jelenéig, amit tarkítanak városdicséretek is. Alkmar Franekerhez közeli holland város, amelynek latin iskolája kiváló színvonalú volt, különösen virágzott Reinerus Neuhusius (Reiner von Neuhauss, 1607-1679) negyven esztendős igazgatósága alatt. Neuhusius Franekerben tanult, majd Franciaországban peregrinált, kiterjedt latin és holland nyelvű életművet alkotott.46 A szónoklatgyüjtemény második kötetében a 13. magyar tárgyú: Johannes Hunniades (98-102). A szónok Gerardus Meineveit nevű tanuló, aki - szokatlan módon - egyes szám első személyben beszéli el a magyar történelmi kiválóság dicső tetteit. (Róla nem sikerült megtudni semmit.) A megszokott toposzkészlet jelenik meg: Magyarország évszázadok óta tartja vissza önfeláldozóan a barbár török előnyomulását, ennek során tengernyi 44 Uo., 64. 45 Uo., 68. 46 Vö. Piter van TUINEN, Pallas en Mercurius De Latijnse van Franeker en Harlingen in de zeven- tiende eeuw, in De Franeker universiteitsbibliotheek in de zeventiende eeuw, Redactie Jos. M. M. HERMANS, Goffe JENSMA, Jacob van SLUIS, Lydia WIERDA, Hilversum, Verloren, 2007,171-189. Alewijn VISSER, Latijnse school en gymnasium te Alkmaar Gedenkboek tér gelegenheid van hét vijftigjarig bestaan van hét Murmellius-gymnasium 1381-1904-1954, 1954, Uitgegeven door hét curatorium, 42-55. 64
