Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)
Kurz: die reine seele wird so mit gnaden überschwemmet, Ja mit GOTT so gar vereint, daß sie Gott in sich nur findt, Und sich wiederum in Gott, der vernunfft und sinmen hemmet, Und mit JESU ihren schätz ewig ewig sie verbindt.80 A példák egyértelműen mutatják, hogy a szerzők tudatosan használják terminológiájukat: a Zeit (tempus) a lelki élmény többletével földúsulhat magává az örökkévalósággá: Ewigkeit (aeternitas). A pietizmus szerzőinek - s benne Szőnyinek - munkássága mutatja, hogy ahol intenzíven hat, érvényesül a misztika, ott alig találkozunk az örökkévalóság szekularizálódó változataival, annak evilágias tér- és időfogalmaival, olykor éppen azok ellenében jelentkezik. A 49 strófányi Mint kell élni Pokol s’ kárhozatot kerülő, és Mennyországra vágyó keresztyén embernek című vers még megőrzött valamennyit a fiziko-teologizmus látásmódjából. Az istenszeretet egyik bizonysága a teremtőnek természetben alkotott műveinek buzgó ismerete, csodálása: Hogy szeretlek jobban nem jelenthetem, Mint hajó s’ szép munkáid emlegetem, Kiket ember javára formáltál, Tanító Mesterül mellé adtál.81 Szemlét tart az égi és földi teremtmények sokasága felett. Az égitestek közül a Nap nyűgözi le leginkább hatalmasságával, sugárzó fényének erejével, roppant távolságokat legyőző hatásaival. Mindennek egyik legbámulatosabb bizonysága a szivárvány, amelynek szakszerű értelmezését terjedelmes lábjegyzetben végzi, mint hajdan a Gyermekek Fisikájában; ahol ugyancsak versben és önglosszázó jegyzetben csodálta ezt a jelenséget: ,,A’ nékünk láttzó szivárványnak fele, Melly nagy a’ Nap, annak tsak egy kis jele, lásd mekkora e’ Nap le-mentében, Sok száz ezer mért földre létében. A’ szép Szivárványt a’ Nap festi a’ véle által ellenben lévő harmatos fellegekre az ő nagy kerekségének pártázatjával, vagy széleivel, nem pedig az ő egész Corpusával testével, mert úgy a’ Szivárványnak is ollyannak kellene lennie, minéműek a’ Vak - Napok (parhelii) és a Vak Holdak (Halo, Paraselene) mellyekben a’ Nap és Hóid a’ magok egész testeket bé-nyomják, melly nyomadék olly nagy meszszeségről tsak kisded kerek formában esik a’ Nap és Hóid eránnyában lévő föld alsó pártázatiban. De már a’ Szivárvány keskeny szélességű kerülete azt látszik mutatni, hogy az a Napnak karajos vagy kerületes széleitől rajzoltatik a’ fellegekben, mellynek súgárjai olly nagy magasságról jővén a’ föld felé, melly sokkal kissebb a’ Napnál, 80 Uo., 137-138. 81IT: 39423
