Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)

Coelum, quod scitum speque fideque datur Coelum, quo solium supremi numinis atque Angelicis copiis innumerosa cohors Coelum, quo justis requies aeterna laborum Hic Christus caput est, Huc sua membra vocat.55

A Causae Naturalismi subtilioris című versében a „naturalismus” kialakulásának okait keresi. Az emberiség vétkei, a hús bűne, vallásában való elbizonytalanodás vezetett idáig, ez a forrása a híres valláscsúfoló Voltarius (Voltaire) népszerűségének. Ez a szörnyeteg azonban elpusztul, a vallás megmarad.

Ingenium petulans, semper nova quaerere svetum Antiqui veri taedia; carnis amor...

Culpa hominis, tanti fons et origo mali.

Hac motus causa Voltarius orbe celebris Vellicat infractum Religionis opus Si vitam quam Religio jubet experiaris Corruet hoc monstrum; Religioque manet.56

Tipikusan a barokkra jellemző motívumok sokasodnak meg, a csak magának szánt sorokban is, bizonyítván, hogy legbensőbb érzelmei, gondolatai ezek. Versek sorában bukkan föl a halálra készülés, annak újabb és újabb értelmezési kísérletei. Hasonlítja az álomhoz, hídhoz, amely összeköti a teremtett világ időbeliségét (tempus) az örökkévalósággal (aeternitas), a halál az örökkévalóság színtereihez vezető biztos út.57 (Mors, pons) Láthatóan izgatja a föltámadás esélye, annak értelmezhetősége, a test sorsa. A természet jelenségeiben keres párhuzamokat, ahol érvényesül a keletkezés - enyészet, születés - halál, egymást követő, sokszor egymásból keletkező hatalmas körforgása. Újból föltűnik-a Gyermekek Fisikájából már ismert-a magának díszes koporsót készítő selyemhernyó képe. Ez a csúszómászó féreg halálából visszatérve szárnyas pillangóként születik újjá. A kemény tél újra elpusztítja azokat sírjukban, de visszatér életük a tavaszi nap sugarával. A fiziko-teologizmus kedvelt témája újból versben formálódik Szőnyi költészetében, látásmódjával mintegy egyengeti Csokonai A pillangóhoz című verse keletkezésének útját.58 Mortalitatis et Resurectionis (sic!) exempla in rebus mundi aspectabilis.

Körforgás létezik a természet megnyilvánuló dolgaiban. Ezeknek egyik része az én életemnek, másik része halálomnak képe. Lenyugvásával meghal a Nap, fölkelésével visszatér az életnek, állandó mozgásával kerüli a földet. Él a ragyogó Hold, meghal, amikor fényét veszti; az éjszaka halál, a nappal az élet,

55 Uo: 205-206.

56 Uo. 214.

57 Uo. 182-183: Tempus et aeternum mors ceu pons dividit aevum (Ultima ad aeternos mors via fixa locos.)

58 SZAUDER, 1970, 238-239, 524.

413