Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Küzdelem a fiziko-teologizmus örökségével - Szőnyi Benjámin öregkori műve (Istennek Trombitája, 1790-91.)
változó minőségeit, magának a folyamatnak az összetevőit, dinamikáját. II. Az eddigi kutatások alapján vitathatatlannak látszik, hogy literátori működésének eme első korszakában két fontos opust alkotott: 1762-ben a Szentek Hegedűjét, majd pedig a Gyermekek Fisikáját adta ki, és ezek szorosabban tartoznak össze, mint azt eddig hangoztattuk. Szőnyi működése majd félszáz évet fog át, éppen azt a korszakot, amikor a magyar kultúra a kora felvilágosodás, majd felvilágosodás különböző áramlataitól érintve fokozatosan világosodik. Az a reprezentatív értelmiségi típus, amely a reformáció óta folyamatosan kultúránk meghatározó tényezője volt - így maga Szőnyi is - lassan veszít kezdeményező, kormeghatározó szerepéből. E hatalmas jelentőségű érték- és ízlésváltásnak Szőnyi nagyon tudatos és szenzibilis követője, sokszor fájdalommal viselt elszenvedője, de maga is aktív, - tehetsége, adottságai szerinti - alakítója. A Szentek Hegedűjének sorozatosan kiadott kötetei, szerkezetváltozásai jól dokumentálják a zajló folyamat irányát. Kétségtelen, hogy a Hegedűtske - ahogyan Szőnyi sokszor emlegeti - a magyar protestáns egyházi éneklés fejlődéstörténeti tendenciái mentén született meg, vagyis a gyülekezeti célú és magánáhitatra szánt énekeskönyv kritériumai szabták meg szerzője szándékát, műve fölépítését. Csomasz Tóth Kálmán meghatározása szerint a gyülekezeti ének kritériumai: 1. Az egyházi ének igehirdetés, vagyis benne elsősorban Isten szólal meg...Vele a gyülekezet önmagának prédikál; az Igét visszhangozza és róla tesz személyes, közös bizonyságot. 2. Az egyházi ének imádság is. Nem csupán az, de jelentős mértékben annak is kell lennie. 4. Az egyházi ének gyülekezetszerűségének követelménye egyformán számol az eszményi és tapasztalati gyülekezettel. Az tudott dolog, hogy ez a műfajcsoport mindig működtet egy formai konvenciórendszert, amelynek meghatározó elemei részint zenetörténetiek, himnológiaiak, eszmetörténetiek, részint az adott korszak irodalmi tudatának elemeit tartalmazzák, amelyek lehetnek akár világi, akár religiózus genezisűek, akár ezek keveredéséből állnak elő. Aprólékos és extenzív vizsgálatokra itt és most nincs lehetőség, de az nyugodt szívvel megállapítható, hogy a hagyományos énekeskönyv-típus és maga a gyülekezeti ének éppen Szőnyi életművében mutat lényeges változásokat.16 A leghagyományosabb réteget gazdagítja a pietizmus prakticizmusából és misztikájából táplálkozó énekek/versek/ énekversek/ sorozata. Eszmetörténetileg jelentenek új csoportot a fiziko-teolo- gizmushoz kapcsolódó művek, amelyek mind nagyobb számban vannak jelen az egymást követő kiadásokban. Talán nem kell hosszasan argumentálni amellett, hogy a Kerek Földről írott 139 strófás, vagy Az emberi testnek állása módjáról írott 61 versszaknyi mű aligha válhatott gyülekezeti énekké, vagy a házi áhítat kedvelt darabjává. Még akkor sem, ha Szőnyi a Szentek Hegedűjében elhagyta a 16 CSOMASZ TÓTH Kálmán, A református gyülekezeti éneklés , Bp., 1950, 39-50 és újabban: CSOMASZ TÓTH Kálmán, Hagyomány és haladás, Csomasz Tóth Kálmán válogatott írásai születése 100. évfordulójára, Budapest, Református Egyházzenészek Munkaközössége, 2003, 128, 455, 463, 468, 486, 488, 509,519-523, 547397
