Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
IV. Barokk, kései pietizmus, fiziko-teologizmus A termékeny Magyarország toposza Szőnyi Benjámin latin nyelvű versében
3E változásnak ugyan már sok elemét megrajzolta Szörényi László, a 18. századi folyamat azonban még csak vázlatosan áll előttünk.26 Néhány dolog azonban már megállapítható. Szörényi elsősorban a latin nyelvű jezsuita és piarista verses epikát vizsgálta, amelyek közül sokban megtalálhatjuk Hungaria/Pannonia természeti gazdagságának részletező leírását. Ezek mindegyike megtartja a reneszánsz korszak abundantia ábrázolását, retorikus jellegét, hiszen legtöbbször laudatio részeként jelennek meg és továbbra is locus communisként működnek. Fontos változás azonban, hogy a bőség-toposz eltűnik a korábbi argumentációs szerkezetből. Régebben az egész retorikai szisztémára szükség volt, amelyben érvényesült az inventio a genusok megválasztásával, vegyítésével, a dispositio az elrendezés szerkezetével, érvrendszerével, bizonyításával és cáfolataival, az elocutio szóképeivel és alakzataival. Csak mindez együtt fejezte ki hatékonyan Hungaria/Pannonia vitális-spirituális-morális-konfesszionális értékeit, amely szorosan összefonódott a Propugnaculum Christianitatis (a kereszténység védőbástyája) szereptudatával. Csak így lehetett hatékony a suasorikus jelleg, amely laudált és vituperált, megindított és lelkesített, dinamikus volt időbeli - múltat és jelent összehasonlító - komparatív szerkezetével. A Propugnaculum Christianita- tis-szal szoros egységet alkotó fertilitas Hungáriáé olyan toposzt képezett, amely ugyan a retorika beszédművészeti eljárásai szerint jött létre, azonban szervesen kapcsolódott egy antropológiai értékrendhez és annak morális instanciáihoz. Ez az antropológiai genezisű beszédművészeti képződmény gyökeres változáson megy át a 18. században, amelynek legfontosabb eleme, hogy régebbi antropológiai távlata - a Propugnaculum Christianitatis szereptudata és az azon nyugvó értékszerkezet - érvénytelenné válik. E változás természetét jól láttatják Szörényi László példái. Schendl Frigyes Sedes Deorum, seu Hungária rerum omnium copia affluens (1720) című terjedelmes műve mitológiai közegben mutatja be Pannonia természeti gazdagságát. Schez Péter Metamorphosis Hungáriáé (1716) című műve mitológiai időtlenségben játszódik, ahol fiktív őstörténeti képzetek keverednek antik mitikus fogalmakkal.27 Ezekben a művekben a valóságos, konkrét történelmi dimenzió feloldódik egy kevert mitológiai időszerkezetben, amelyben az ország termékenységének leírása alapvetően az elocutio szövegszintjén jelenik meg. Önbizalom, magabiztosság és jólét, zavartalan történelem, statikus jelen dekorációja a fertilitas, ahonnan már hiányzik a 26 Az egész témakör 18. századi változatairól és annak reneszánsz előzményeiről igen fontos TÁRNÁI Andor, Extra Hungáriám non est vita... címűkönyve (Budapest, 1969.). Alapvetően ugyan e latin szállóige eredetét és alakváltozatait kutatja, azonban hatalmas forrásanyagot vizsgált át és ezek közül sok a termékenység toposz irodalmi megvalósítója is. A sententia és a toposz olykor összefonódva jelenik meg, átkerülnek a 17-18. század történeti-geográfiai irodalmába, a historia litterariába (M. Schödel, D. Frölich, J. Behamb, H. Ortelius, P. C. B. Han, G. Ens), ahol a szerzők még gyakran a retorika szövegszervező, beszédművészeti elveit is érvényesítették. Ez alól még Bél Mátyás és Tomka- Szászky János művei sem képeznek kivételt. A fertilitas toposz 18. századi vizsgálatához feltétlenül indokolt lenne ennek a tágabb szellemi közegnek a bevonása is. Megjegyzendő, hogy ezek között a szerzők között jócskán találunk protestánsokat is. 27 SZÖRÉNYI, 1993, 65-68, 69-73, 87, 90,104,111- 118. 389
