Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben

hozzád a te templomodba. Ez a szentségeket szentségtörő írással ne rágalmazza, vagy bárkit is ne kísértsen írni vagy beszélni. Te, Istenasszony, ezeket képes vagy megtenni, teljesíteni, amelyeket ha visszautasítasz, az a Pannonia, amelyik Paradicsom volt, az Alvilág lesz.” A S. Maria Lauretana felirat határozottan utal a Szenci-művel folytatott általános ikonográfiái polémiára, mégha nem is annak címlapmetszetére, illetve bemutatott kontextusára válaszol Balásfi.51 Szenei a Ju- bileus esztendei prédikáció magyar nyelvűségével a hazai olvasóknak akarta közvetíteni a centenárium aktuális pfalzi-hesseni értelmezését.

Megjegyezhetjük, hogy az ikonográfiái kérdések vizsgálatánál több szakmunka is behatóan tárgyalja (reprodukálja is) a Schedel világkrónika ábrázolását és a Gallér nyomda kiadványaiban megismert fametszetet, mind forrásanyagukban, mind a felhasznált szakirodalomban egyaránt. Rustici C. M. művének Picturing Joan’s Fall című fejezete részletesen áttekinti a kérdéskör ikonográfiái történetét. Ennek alapján is egyértelműen bizonyítottnak tekinthető, hogy a Pa- pissa ikonográfiái ábrázolásának kezdeményezője az a Schedel világkrónika ismertetett metszete volt.

Összegezésül néhány megállapítást tehetünk. A Jubileus esztendei prédikáció és az Appendix... részben a reformáció jubileumához kapcsolódik, részben a Verbesserungswerk jelenségeihez. Szövegválogatásuk erősen offenzív, polemikus jellegű. Szenei következetesen igazodik az ekkori németországi polémiákhoz, amelyek a katolikus egyház, a pápaság, a szerzetesrendek ellen irányulnak, de a Mária-kultusz és a szentek tiszteletének heves elutasítását is felfedezhetjük. Mindezt elsősorban kortárs vagy a közelmúlt szövegeinek felhasználásával végzi, amelyek sajátos jelentést konstruálnak a kommunikatív és kulturális emlékezet mezőiben. (Történeti, egyháztörténeti, liturgikus, himnológiai tartalmú szövegek kerülnek egymás mellé, mindegyik hosszabb-rövidebb aktuális értelmezést - néhol részletesebb szöveginterpretációt, exegézist - kap, amely kioltja, lerombolja, cáfolja azok eredeti hagiográfikus, mariológiai jelentését.) Azonban az Appendix... címlapja minden kétséget kizáróan felhasználja azt az ikonográfiái környezetet, amelyet a Gallér-nyomda működtetett. A tárgyalt címlapmetszet Szenei nagyon is tudatos eljárását bizonyítja, amely a szöveg mellett a kép jelentésteremtő erejét is ismeri. Ezt már korábban megfigyelhettük a szótár 1604- es arcképénél, majd a Psalterium Ungaricum fametszetű arc(kép)másainál, a folyamat végpontja majd az Institutio sokszorosan összetett kompozíciója lesz 1624-ben.52 Az 1618-as címlapmetszet fontos láncszem ebben a folyamatban,

51 „DIVA vides quibus haeresibus tua Pannonis ora/ Se maculet, Cives & quibus illa suos./ Utque tuam quae LAVRETI est malus Hungarus aedem/ Blasphemet, laudes temnat ut ille tuas./ PATRONA HUNGÁRIÁÉ tu Regnum & corrige Cives/ Hunc quoque cui probris penna nefanda fluit./ Illud ut agnoscat STEPHANO quam REGE PATRONAM/ Accepit, reddant hi tua Templa tibi./ Hic Sacra sacrilego ne denigret atramento,/ Sive aliquid tentet scribere sive loqui./ Haec tu DIVA potes, quae si praestare recuses,/ Quae Paradysus erat Pannonia Orcus erit.” Pathai István fentebb bemutatott - 1619-ben befejezett - műve ugyan elmondja a Papissa történetét részletesen, azonban semmi jelét nem adja annak, hogy ismerte volna Szenei művét (amit ugyan nem zárhatunk ki), azonban a címlapra vonatkozó utalást nála sem találhatunk. A hevesen vitázó kedvű szerző aligha tekintett volna el ilyen csattanós érv felhasználásától.

52 Vö. IMRE Mihály, Szenei Molnár Albert arc(kép)másai, Debrecen, A Debreceni Református Kollé372