Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
a Szent Szűznek, Máriának és Szent Miklósnak, akik Krisztusnál érte közben járhatnak. Utószavában Irenaus a Papissát a babiloni paráznával hozza összefüggésbe. Az előszóban és az utószóban is a Papissa mint érv szolgál a pápai egyház, különösen a megtestesült Antikrisztus ellen.47 A Papissa jelentései a 16. században tematikusán jól elkülöníthetők. A hazugul titkolt, rejtett kéjnek és gyönyörnek a példázata. Történelmi realitásként maga a szégyen, az Antikrisztus jelképe, a babiloni szajha metaforája.48 A Papissa jelentésének igen széles spektruma alakult ki a 16-17. század fordulójára, a 17. század elejére. Van szorosabban vett egyháztörténeti-történetijelentése, amikor a szemben álló felek források segítségével fogalmazzák meg állításukat: a katolikusok tagadó, a protestánsok pedig a históriai személyt bizonyító szándékkal. Marquard Freher, a heidelbergi historizmus professzora - egyébként Szenei Molnár szoros környezetéhez tartozik - kéziratok fölkutatásával, forráskiadványokkal vesz részt a folyamatban úgy, hogy egyáltalán nem értelmezi a Papissát eszkatologikus jelentéssel, de még saját korának pápaellenességét sem fejezi ki. Ugyanakkor viszont a leghatározottabban történelmi személynek tekinti. Justus Lipsius is történelmi forrásokat vizsgál és értékel, amelyek a Papissa fiktív személyiségét bizonyítanák ugyanolyan érvénnyel.49 50 Talán a szerzők nagyobbik hányada azonban inkább történetteológiai, eszkatologikus, polemikus jelentéssel ruházza fel, amelyben nagy szerepet kap a bibliai exegézis. (Amint általában a protestantizmusnak ez a meghatározó tudományelméleti, szöveghermeneutikai rendszere. Mindennek megvan a maga liturgikus, himnológiai tartalma és vonza- ta is.)5° Vannak azonban olyan szerzők, akik egyszerre több jelentést tulajdonítanak neki, és ennek megfelelően több módszert érvényesítenek értelmezésénél rejtetten vagy nyíltabban; ezek közé tartozik Szenei Molnár Albert is. Ne feledjük el, hogy szövegszerűen sem a Jubileus esztendei prédikáció, sem az Appendix... nem írja le a Papissa nevét! Annak attribútumai azonban sokszorosan jelen vannak mindkét műben, különösen az Appendix... szövegeiben, a két mű bonyolult szövegösszefüggéseiben. A rá való egyértelmű utalás az ikonográfiái eszközökkel történik, a címlap metszet jelentésteremtésével. A címlapmetszet szimbolikus szemantikája sokszoros összetettségű és összefüggésben áll az európai kontextussal és az Appendix... szövegeivel. Azok latin nyelvűsége biztosítot47 GÖSSMANN, 1994, 86-91,Uo. 90-95: Dramatisierung des Erzählstoffes 48 OBENAUS, 2008, 171-218. als Exempel: Die Wollust als historische Realität: Die Schande (szégyen), als Zeichen: der Antichrist, als Metapher: Die Hure (kurva, szajha, parázna) Die Hure Babylon... 49 Vö. Johannes STALENUS, Papissa monstrosa, et mera fabula, Coloniae Agrippinae, Bemhardus Gvalterus, 1639. Authoritas Iusti Lipsii contra Papissam, 156-158. 50 A17. századi szerzők továbbra is napirenden tartják a Papissa-témát az egyháztörténeti diskurzusban. 1657-ben jelenik meg Amsterdamban David Blondellus De Ioanna Papissa....című terjedelmes műve, amely szinte teljesen mellőzi az eszkhatologikus távlatot, vitapozíciója történettudományi-egy- háztörténeti. 1658-ban jelent meg Groningenben Sámuel Maresius Joanna Papissa Restituta című összefoglalása, amely hasonló szándékú, a Papissa történetiségét elvitathatatlannak tartja. Az egész műnek két versidézet a mottója: Baptista Mantuanus és Ioannes Pannonius, utóbbi az epigramma utolsó négy sorával szerepel. 370
