Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben

minél „sokoldalúbb” ártó erőt tulajdonítanak a protestáns szerzők-szerkesztők az ellenfélnek. Ingrid Bennewitz megállapítása szerint a késő-középkor a Papissat varázsereje révén a Faustus mondához hasonlónak véli: „...eine weibliche Gegenfigur zu Doktor Faustus erkennt.”44 Baptista Mantuanus ugyanígy kap helyet a szövegek között, ahogyan Petrarca is, verseik az ismert Papissa-antológiák visszatérő darabjai.

A protestantizmus összekapcsolja a pápaság intézményét, a Papissát a babiloni paráznával (Apokalipszis 17-18. Cap.) úgy, hogy összefonódó ikonográfiái és textuális jelentéssel ábrázolja azt. Az Apokalipszis negatív női szimbóluma megtestesül az egyháztörténetnek egy negatívan ábrázolt női alakjában. 1545-ben jelent meg Wittenbergben Martin Schrot Ursprung und Ursach Gegenwertiger Ujfirur Teütscher Nation című műve. Már címlapján egy fametszet mutatja táborban, katonái körében a talpig vasban lévő hadvezér pápát, akinek a fejét tiara ékesíti, kezében hatalmas alabárdot tart. Az alatta lévő szöveg szerint ő az oka minden háborúnak és vérontásnak, csak alabárdra és dárdára van szüksége Isten szava helyett.45 Az első lapnak több mit a felét egy fametszet tölti ki. A kép a hétfejű fenevadon ülő Bestiát mutatja, fején egyértelműen a pápai tiara, kezében serleg, amint ebből itatja a néki hódoló földi királyokat. Öltözéke előkelő, ünneplő

női ruházat. A szöveg megismétli, hogy a világon minden viszály, háború szítója a babiloni szajha, aki az ördög fia, maga az Antikrisztus.46 Érdekes megoldás, hogy a két metszet két jelentésszintet teremt; a hadvezér-pápa a spirituális feladatra való alkalmatlanságot konkrét (mondhatni: litteralis jelentéssel) történelmi közegben - itt és most - ábrázolja, a fenevadon ülő Bestia pedig általános érvényű, a konkrét idősíkon kívül (inkább eszkatologikusan) értelmezve, allegorikus-tropologikus-ana- gogikus jelentésű. Mindkét esetben rombolja, más-más eszközökkel ugyan, de ironikusan elutasítja a hagiográfikus ikonográfiái hagyományt.

1550-ben jelenik meg Martin Schrot, Von der erschrecklichen Zurstorung des gantzen Bapstums című műve,

44 OBENAUS, 2008, 28.

45 SCHROT, 1545. „Die figur dem Bapst wol an stodt/ Riecht jamer an und kriegs noth./ An statt des heyligen Gots wort süß/ Braucht er hellenbart vnd spieß.”

46 „Bey diser figur nemen war/ Die rodt Babilonijsch Hür/ Macht in aller weit auffrür/ Mit silber Gold zü wegen bringt/ Do durch vil großer Herzen zwingt/ Alls krieg ein ursach ist/ Des Teüffels kind der waar antChrist/... Der Bapst mit den Romanisten/ Meint er hab das glück bey der schnür/ Zü mördern arme Christen./ Die rodt Babilonische Hürr. ”

368