Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben

Katona Lajos tanulmánya alapján ismeretes, hogy kódexirodalmunkban négy magyar fordítása is készült.38 Azt nem tudjuk, Szeneinek volt-e tudomása a magyar nyelvű változatokról: alcíme szerint a reformáció korában - mióta megvirradt az Evangélium - szokták énekelni ezt a himnuszt Magyarországon: Illucescente Euangelio in Ungaria cantari solitus. Lehet, hogy erre utal az alcím, de ennek más bizonyítéka még hiányzik. Szövegét latinul nyilván azért adja közre Molnár Albert, mert nyugat-európai környezete az csak így értheti és szerepét a kötet egészében így értelmezheti.39 Felhasználása mellett még talán az szólhatott, hogy teológiailag és költó'ileg, történetileg nagy erővel és tömörséggel fogalmazza meg a Krisztusba - és csakis belé - vetett hit bizonyosságát a magyarság számára.

A Mária-kultusz ekkori nagy kulturális-konfesszionális nyilvánosság előtti heves elutasítása Szenei Molnár esetében sokszorosan összetett okokkal ma-gyarázható. Ezek között az okok között vannak általános nyugat-európai kontextusba illeszkedők, de határozottan hazai összefüggésbe kapcsolódót is találunk. Az ajánlás erre a hazai összefüggésre egyértelműen utal is: „...bennünket más népeknél is jobban elborított a pápaság homálya és a zsarnokság terhe, az

Antikrisztus ravasz csábítása. Ezért küldötte volt a pápa a bizonyos angyali kéz csinálta koronát Szent István királynak, hogy aztán egész Magyarországot Szűz Máriára hagyományozza.”Az idézetben a hazai katolicizmus összetett konfesszio- nális-kulturális-történelmi- politikai törekvéseinek elutasítása rajzolódik ki, elsősorban a Regnum Marianum egyre erősödő koncepciójával szemben. A folyamat ikonográfiai-konfesszionális elemeinek összefonódását és sajátosságait legteljesebben Viskolcz Noémi írta le. Nemzetközi színtéren pedig a Justus Lipsius konverzója körül kavargó szenvedélyes vita tartja napirenden a Mária-kultusz széles spektrumú polemikus ér38 KATONA Lajos, Adalékok codex-irodalmunk forrásaihoz, Irodalomtörténeti Közlemények, 1899, 246-249, 371-377; 1901, 447-455. A szöveg a Peer-kódexben, Czech-kódexben és a Gyöngyösi toldalékban maradt ránk. A három első fordítás még próza, a negyedik már verses. Dallamára többször hivatkoznak a 16. században.

39 Az külön himnológiai kérdés, hogy az itt közölt kotta volt-e valamilyen hatással utóbb a himnusz magyarországi hatására, történetére? Hiszen hazai kiadványokban csak ritkán láthatunk kottával közölt szöveget, leggyakoribb a dallamhivatkozás. Azt is érdemes lenne felderíteni, hogy a német protestantizmus Szenei által belátott közege, mennyire integrálta ezt a himnuszt; erre egyelőre nem tudunk választ adni.

366