Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Szenei Molnár Albert Appendix de Idolo Lauretano című művének polemikus jelentése ikonográfiái, textuális és himnológiai értelmezésben
san futtatja a római pápák és a világi uralkodók sorozatát, minden uralkodói személyiséget fametszet ábrázol és szöveges leírás jellemez. A folio méretű kiadványban a 844. évnél meg is találjuk a római pápák sorozatában (Linea summorum pontificum) Sergius secundus és Leo quartus után következően a jelzett képet Joannes septimus felirattal: egy fametszetet, amely ugyancsak gyermekét kaijaiban tartó női alakot formál.21 A kép szerkezete ugyan hasonlít a Johannna Pa- pissa kötet fametszetére, azonban látható különbségek is vannak közöttük. így például kezében nem tart uralmi jelképet, jogart, holott minden más esetben kezükben tartják azt a pápák.22 A képen gyermekét kaijaiban tartó anya látható, fejét is palástja borítja, amin egy furcsa - tizenegy ágú, hegyes - korona helyezkedik el. (Ennek az esetleges jelentését még nem sikerült megfejteni.) A magyarázó szöveg ismerteti a történetet, és kétségtelenül valóságos, történeti személyiségnek tekinti a pápai trónra férkőzött nő alakját. Kiváló képességeiről beszél, tudományokban való kiemelkedő jártasságát Athénban szerezte meg, amelyek egyaránt kiterjedtek a hét szabad művészetre, de a szent tudományokra is. Negyedik Leo pápa halála után megegyező közakarattal választották meg Szent Péter székébe. Hamis praktikákkal jutott a pápai trónra - malis artibus pontificatum adeptus -, terhességét is eltitkolta. Gyalázatos szülése után a hasonló esetek elkerülésére határozatot hoztak, hogy a pápai trónra lépőknek vizsgálják meg nemi szerveiket, azokat lyukas székre kell ültetni ebből az alkalomból: „Ioannes anglicus (et ut ferunt) ex mogunciaco ortus, malis artibus pontificatum adeptus. láneafummow pontificum Sergius fecüdus berg, 1493), Inc 490 (Nürnberg, 1493), Inc 490b (Nürnberg, 1493), Inc 490c (Nürnberg, 1493), Inc 648 (Augsburg, 1497), Inc 648a (Augsburg, 1497). Másik gyűjtemény az OSZK, itt Schedel művének öt 15. századi kiadását vizsgáltunk meg: Inc 635 Liber Chronicarum: Das Buch der Chroniken, Augsburg, 1500; Inc 634 Liber Chronicarum: Das Buch der Chroniken, Augsburg, 1496; Inc 88 Liber Chronicarum: Das Buch der Chroniken, Nürnberg, 1493; Inc 1224 Liber Chronicarum, Augsburg, 1497; Inc 87b Liber Chronicarum, Nürnberg, 1493. Az egyes példányokban a vonatkozó résznél tanulságos bejegyzésekre bukkanhatunk. Az állítólagos pápát ábrázoló metszet és az értelmező szöveg mellett több esetben 16-17. századi kéziratos bejegyzések olvashatók. Ezek a possessor vallási beállítódásától függően hol hevesen elutasító, hol pedig helyeslő, bizonyítékként értelmező hangvételűek. A budapesti Egyetemi Könyvtár Inc. 490 jelzetű kötetben is bejegyzések olvashatók. Valamelyik (nyilván katolikus szimpátiájú) possessor kézzel sorszámozta a pápákat. Joannes septi- mushoz ugyan odaírta, hogy 106, de áthúzva azt: i©6, a képre pedig latinul írta elutasitását: fabula ementita (koholt mese). 21 SCHEDEL, 1493- i68r 22 Van olyan Schedel-kötet, ahol későbbi possessorok - saját konfesszionális álláspontjuktól függően - utólag tollal berajzolták a jogart a női pápa kezébe. Ez értelmezhető gunyorosan is, hiszen a hivatalos kánon hevesen tagadta a Papissa létét. 357
