Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben
ban és magánszemélyeknél fellelhető kéziratokból került kiadásra. Ezekben az epigrammákban is szerepelnek zsoltárváltozatok, átköltések. A gyűjtemény az első önálló epigramma-kötet a német irodalomban, ami növeli jelentőségét)39 Olykor szoros korrelációt figyelhetünk meg, másutt viszont a szöveg igyekszik minél inkább illusztrálni a látványt. Ez nyilván abból adódik, hogy a kiadó felhasznált egy fametszet-kollekciót, amely eleve hasonló céllal készült, a költő pedig ehhez igazította művét. A német kiadók gyakorlatában megfigyelhető, hogy egy-egy fametszet tematikus sorozata több költői feldolgozás képzőművészeti kiegészítőjeként szerepel. A gyűjtemény utolsó részében szerepel egy terjedelmes vers Szent Kristófról: Zu dem Bildnus des heiligen Christophori. Alcíme szerint az Johann Stigelius latin nyelvű művének fordítása. Az 1579-es kiadás közli a latin nyelvű eredetit is. A vers nagy szeretettel, szinte rajongással szól a Krisztushordozó (Christifer) óriásról. Az eredetileg idomtalan - Polüphémoszhoz hasonló - szörnyeteg volt, aki mégis Krisztust hordozva megkapta a nemesítő, szépítő átváltozást. Részletesen értelmezi a tengeren való haladás lehetséges jelentését, eközben szokott módon használja a hagiográfi- kus látásmód allegorikus eljárásait és nyelvezetét. A bot, amelyre támaszkodva előre halad és gázol az ellenséges vízben, az tulajdonképpen az isteni szó útmutató ereje. Mivel határtalan veszélyek leselkednek az Evangélium tanítójára, ezért e hős a tengeren át a hullámok között halad előre, mindenütt köröskörül fenyegető szörnyek mutatkoznak. A szövegben a „Baum” alak szerepel, amely - mint köztudott - élő fát jelent, s ebben teljesen megegyezik a gótika-reneszánsz Szent Kristóf-ábrázolásával, ahol gyakran kilombosodó, leveleket hajtó bottal fes- tették-mintázták. Ugyanis a tanítás sok jó gyümölcsöt terem és szolgálja a doktort és az egyházat. Előjön a parton az öregember a lámpással, ő jelenti a prófétákat, akik még Krisztus születése előtt jövendölték eljövetelét és tanúságtételükkel minket erősítenek. Kristóf kenyeret és halat visz magával tarisznyájában, ez a kegyesek számára a táplálék, mégha az istentelenek a vesztüket is akarják. 39 TRUNZ, 1932,68-74. 343
