Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben
A gyűjtemény három részre tagolódik, bár alapvetően az egyházi év adja meg a keretét. Az első rész hetvennégy himnuszt tartalmaz, a szerzők között az egyházatyák himnuszai jelennek meg: Ambrosius: Veni redemtor gentium, Prudentius: Corde natus ex parentis, Hilarius: Iesus Refulsit, Gergely: Audi benigne, Venantius Fortunatus: Vexilla regis prodeunt, (Kicsit redukál és rövidít itt a német fordítás, nem jelenik meg a latin eredetiben fontos szerepet játszó jelentéselkülönítés, ami az arbor, lignum és patibulum szavakon alapul.) A himnuszokhoz sokszor kottát mellékel, amelyek azonban mindig egyszólamúak. A kötet százhuszonöt kiváló minőségű fametszetet is közöl a himnuszok és más versek illusztrációjaként, ezek sokszor féllapnyi nagyságúak. A későbbi középkori szerzők közül szerepel Aquinói Szt. Tamás: Pange lingua gloriosi, Lactantius: Salue festa dies, Hrabanus Maurus: Veni, Creator Spiritus, Ful- bertus Cartonensis. Több himnusz szövegét több változatban fordítja. Lobwasser láthatóan nagy középkori himnológiai jártassággal rendelkezett. A reformáció neolatin költői közül Melanchthon (Aeterno gratias Patri), Ioachim Camerarius, Georgius Fabricius, a meisseni huma- nista neolatin költő művei bukkannak fel. Fabricius korának egyik legtermékenyebb alkotója volt, aki- vei Lobwasser meisseni évei alatt kötött szoros barátságot. A poetica evangelica-nak nevezett neolatin költészetet - ez Andreas Spethe elnevezése - rendkívül sok változatban művelte, annak kiterjedt műfajrendszerét korában elfogadtatta. Ez azért is fontos, mert ez a neolatin költészet hallatlanul izgalmas szintézist hozott létre az ókor és reneszánsz irodalmi tradíciói, műfajfogalmai és a kereszténység biblikus paradigmát használó látásmódja között. A reformáció korában a német neolatin költészet ennek számtalan változatát megalkotta, működtette, olyan szerzők műveiben, mint Johann Stigelius, Petrus Lotichius Secundus, Jacobus Mycillus, Nicolaus Selneccer, Eoban Hessus, Johann Spangenberg, Cyriacus Spangenberg, Wolfgang Ammon, Sebastian Hornmolt, Johann Lauterbach, hogy csak a legfontosabbakat idézzük fel. Részben a zsoltárköltészet hatalmas és változatos világa ez, de mellette találjuk a legkülönfélébb kegyességi célú költői műfajokat. Közöttük vannak liturgikus jellegűek (ezek elsősorban iskolai használatra készültek), didaktikus jelleggel, a keresztény ünnepkör alkalmaihoz illeszkedve. Ennek során bámulatosan sok átjárást hoznak létre a két paradigmarendszer között. Az antik-reneszánsz 339
