Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben
Gemeindelied helyett művét a Kunstdichtung világában alkotta meg. 1573-ban megjelent Lipcsében Lobwasser nevezetes műve, amely a hugenotta zsoltárok várva-várt átköltése volt németül, immár a liturgikus célok számára is elfogadhatóan. 1574-ben pedig - meglehetősen furcsa módon és a magyar kutatás előtt még szinte ismeretlenül -Lobwasser tudta nélkül jelent meg Heidelbergben a Der Psalter. Ugyanebben az évben lát napvilágot Henning műve, aki nyilván tudott a zajló polémiáról és maga is bekapcsolódott abba; ezt mutatja az előszó. „Tévednek a mi időnkben mindazok, akik hamis értelmezés és téves bölcsesség szerint úgy ítélik meg, hogy jóllehet Dávid kedves zsoltáraiban sok szép nyelvi kifejezés van, de Pindarosz nyelvi kifejezését és verselését még sokkal szívesebben kell abban látni és olvasni, és abból kihallani. Ezek - állítom én - nagyot tévednek, ez nem Isten igazi megismerése, egyedül az ő szavai lehetnek az igazi üdvözítők.”35 Bizonyosan Schede Melissusra vonatkozik ez a megjegyzés 1574-ben, hiszen két évvel korábban jelent meg a balsikerű vállalkozás, amelynek szerzője pedig büszkén gondolta műveit pindaroszinak, magát pedig a görög költőhöz hasonlónak. II. Joachim von Beust (1522-1597) wittenbergi professzor, Lobwasser kortársa. A poetica evangelica termékeny művelője, kiadványai a liturgikus és pszeudoliturgi- kus funkció között mozogtak. Latin és német nyelvű zsoltárparafrázisok sokaságát szerkesztette, publikálta. Kedvenc eljárásai közé tartozott zsoltárok szövegvariánsainak készítése, nyelvi változataik párhuzamos közlése. A Christiados Libellus is tulajdonképpen egy hasonló antológiának tekinthető.36 Viszonylag népszerűnek mondható, mert a 16. században ötször jelent meg, de még a 17. elején is kiadták. (1571, 1572, 1574, 1580, 1590, 1620, 1622.) Már az 1571-es kiadásban ott találjuk a szerzők között Lobwassert, aki zsoltárátköltéseivel van jelen, de a későbbi kiadásokban is szerepel. Ez azért figyelemre méltó, mert így zsoltárköltőként hamarább lép a nyilvánosság elé, mint majd nevezetes 1573-as Der Pseltere a hugenotta zsoltárokkal. Beust antológiájában nyolc zsoltárátköltéssel szerepel, amelyek latin és német nyelvűek, de van közöttük héber és görög is. Nem fér hozzá kétség, hogy ezek a művek egyáltalán nem liturgikus igény kielégítésére 35 HENNING, 1574, iij/r: „Und irren derhalben diejenigen sehr weit/ welche zu unsern Zeiten aus irer vernunfft und Weisheit also geurtheilt haben/ Das zwar in den Psalmen des lieben Dauids/ viel schöne Sprüche sind/ Aber des Pindari Sprüche und Versehe sein noch viel liblicher zu lesen/ und anzuhören. Diese (sage ich) jrren sehr weit/ und geben mit solchem irem Judicio an den tag/ das sie kein recht erkentniß Gottes/ und seines allein seligmachenden Worts haben. Sondern wir haben auch in den Psalmen Dauids/ das rechte Fundament unserer Seligkeit/ welches in der Lehre von dem warem erkentniß Gottes/ von der Sünde/ vom Gesetze/ vom Euangelio/ von Vergebung der Sünden/ vom waren und allein Seligmachenden Glauben/ Item von den gaben des heiligen Geistes/ von Aufferstehung der Todten/ und dem Ewigen leben/ ist begriffen...” Wolfenbüttelben a Herzog August Bibliothek LO 2863 jelzetű kötetét tanulmányoztuk. 36 Christiados libellus / Conscriptus a Ioachimo de Beust. Una cum aliis quibusdam poematis sacris eiusdem autoris:recognitus et auctus nunc, ita ut quatuor iam sit instructus exomatusque linguis, Latina videlicet, Graeca, Ebraea et Germanica: quibus alicubi pauca quaedam Chaldaica, Syrica, et Arabica acc. Una cum Camerarii et Peuceri epigrammatis. Witebergae, Crato, 1571. Krafft, Johann der Ältere 335
