Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben
A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben A magyar kutatás elsősorban Szenei Molnár Albert meghatározó forrásaként tartja számon Ambrosius Lobwasser zsoltárfordítását, mint az első teljes hugenotta psalteriumot német földön. így a Szenci-filológia tájékán találhatunk rá vonatkozó megállapításokat. A kibontakozó kutatás Szeneinek a forrásokhoz való viszonyát próbálta tisztázni, így fogta vallatóra a német szöveget először Császár Elemér 1917-es nevezetes tanulmányában és derített fel kétségbevonhatatlan szövegpárhuzamokat. Utána Gáldi László kismonográfiája igyekezett még pontosabbá tenni a szövegkapcsolatokat és metrikai jellemzőket. Vizsgálatainak eredeményét azonban olyan újabb kutatási eredmények teszik kétségessé, amelyekkel Gáldi még nem számolhatott.1 így magának Lobwassernek az autentikus szövege jóval bonyolultabb kérdéseket vet fel, mint azt Gáldi 1958-ban gondolhatta. Lábjegyzete szerint a Der Psalter 1573-as, lipcsei kiadású kötetét használta Budapesten, az Egyetemi Könyvtárban.2 Legújabben pedig Szigeti Csaba vizsgálta nagyszabású költészettörténeti monográfiájában a 17. század költészetét, amelynek során Szenei és Lobwasser szöveg- és ritmikai kapcsolataira derített fényt. (Ennek során nem is törekedett a Lobwasser-zsoltárok szövegösszefüggéseit, forráskérdéseit föltárni, mivel az nem is képezte vizsgálódásai tárgyát.3) Az eddigi magyar szakirodalom adottnak, eldöntöttnek tekintette Lob- wasser művének konfesszionális jellemzőit, vagyis a hugentotta zsoltárok teljes német átköltését minden aggály, fenntartás nélkül a református hagyományhoz tartozónak tekintették. Ez nyilván annak alapján alakult ki, hogy mivel Szenei egyik legfontosabb forrásaként nevezte meg, a magyar kutatás automatikusan a kálvinizmusban jelölte ki a mintaadó mű és szerző helyét is. A német szak- irodalom már korábban is jóval óvatosabban fogalmazott ebben a tekintetben, az utóbbi két évtized kutatásai pedig lényegesen árnyaltabb képet rajzoltak meg a zsoltárköltőről. Illő tudnunk azt is, hogy 1800-ig német nyelvterületen 800 kiadása és átdolgozása jelent meg Lobwasser zsoltároskönyvének. Bármennyire is megszokott - hallgatólagosan elfogadott - a „kálvinista Lobwasser” hagyomány a magyar kutatásban, nem térhetünk ki a felszaporodott I. 1 GÁLDI László, Szenczi Molnár Albert zsoltárverse, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. 2 Ae 4819 jelzet alatt ma is ott található. Csakhogy a német Lobwasser-kutatás kiderítette, hogy ezt maga a szerző sem tekintette autentikusnak, hanem csak az 1576-os lipcsei kiadást ítélte véglegesnek, amelyben Lobwasser jelentős módosításokat végzett még. Arról nem is beszélve, hogy nagyon bizonytalanok lehetünk atekintetben, vajon Szenei Molnár milyen kiadást használhatott saját műve forrásaként, bár az 1594-es lipcseit nevezi meg annak. Ezt azonban nem vizsgálta még a magyar kutatás, azt pedig egyáltalán nem feltételezhetjük megalapozottan, hogy a Lobwasser-kiadások változatlanok lettek volna. Később erről még bővebben szólunk. 3 SZIGETI Csaba, Magyar versszak, Balassi Kiadó, Budapest, 2005. 323
