Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár

Rimay versének első, bővebb kidolgozását ismeijük meg. Végül érdekes világot vet ez a változat arra, hogy Rimay öregkorában mennyire változtatta, alakította verseit. Az ének első kidolgozása az 1602. évi énekeskönyv nyomán számtalan kiadást megért. Benne volt Szenczi Molnár 1612. évi oppenheimi énekeskönyvében is...”12

Eckhardt Sándor a 21. sorszám alatt szerepelteti a kritikai kiadásban, ahol tizennégy versszakos a költemény. Rövid jegyzetet fűz hozzá: „Ez a darab a tartalmi kivonattal együtt csak a lőcsei kiadástól kezdve olvasható. A rossz rímek (vö. különösen 53-54.) arra vallanak, hogy korai versről van szó...”13 (Nagyjából ugyanezzel a szöveggel, a propositióval együtt, tizennégy versszakos változattal, a 25. sorszám alatt közölte Radvánszky Béla kiadása is.14) Ács Pál 1992-es kiadása a XXVII. sorszám alatt közli tizenhét versszakos formában. A következő jegyzetet fűzi hozzá: „Ez az ének a szövegben megjelölt bővítményekkel megjelent az 1602- es Szilvásújfalvi Anderkó Imre-féle debreceni református énekeskönyvben mint a 86. zsoltár nyomán szerzett dicséret.” A szövegközlésben csillaggal jelölte a 9., 10., 17. strófákat, mint amelyek bizonytalan hitelességűek, azonban nem részletezi döntésének okát, hogy mégis miért illeszti be azokat kiadásába. Ugyanígy em- lítetlenül hagyja az oppenheimi Szenci-kiadást mint lehetséges forrást.

Az említett kiadások egyike sem beszél olyan kéziratos hagyományról, amely korabeli másolatban maradt ránk és hatást gyakorolhatott a nyomtatott kiadások szövegállományára. A Régi Magyar Vers Repertóriuma (RPHA) 0014 számozás alatt tárgyalja a verset, amelynek felsorolja nyomtatott és kéziratos forrásait. Utóbbiak közül elsőként megnevezi a Detsi-kódexet (1609-1613), amely tartalmazza Rimay-versét.15 (1701-ig különböző gyűjteményekben 44 - vagyis igen nagy számú - nyomtatott kiadása volt, legtöbbször a Balassi-Rimay istenes énekek antológiában jelent meg.) Amennyiben tehát a Rimay-vers útját akarjuk követni 1612-ig, úgy meg kell vizsgálni Újfalvi Imre nyomtatott szövegét, a Det- si-kódex kéziratát és az oppenheimi editiót.16

A három szöveget három hasábos formában helyeztük el, hogy könnyebben lehessen összehasonlítani azokat. Időrendben az első Újfalvi Imre kiadása. Tizenhét strófányi a szöveg, amelyről azonban megállapíthatjuk, hogy a kiadás a strofikus jelleget erősen csorbította, redukálta. Igaz ugyan, hogy minden versszak első sorát három betűhellyel beljebb kezdi, nagy betűvel írva, utána

12 KLANICZAY Tibor, Hozzászólás Balassi és Rimay verseinek kritikai kiadásához, MTA I. Osztályának Közleményei, 1957. XI. 321-322.

13 Rimay János összes művei, Összeállította ECKHARDT Sándor, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955, 61-63,192.

14 Rimay János munkái, Kiadta RADVÁNSZKY Béla, Budapest, 1904,189-191.

15 Vö. STOLL Béla, Magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1565- 1840), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963, 36-37. A kódexet az Akadémiai Könyvtárban őrzik (jelzete: MTAK M. Cod. kis 8. r. 12.), a vers a 48b-5lb lapokon található.

16 A vers előtt álló terjedelmes argumentum minden tekintetben jól mutatj a a manierizmus nyelvi-retorikai jellemzőit. Nem tudjuk pontosan, mikor írta a vershez az argumentumot Rimay, lehet hogy csak később, de az nem szerepel sem Újfalvi, sem Szenei kiadványában, de a Detsi-kódexben sem. Ez persze érthető, hiszen az argumentum funkciója, nyelveszménye nem illeszthető a liturgikus szerepkörű zsoltárátdolgozáshoz, sőt attól erősen elválik.

310