Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok

hallgatva a lelkeket és a szíveket csodálatosan átjárják, és az igazi kegyességnek és lángoló hitnek, örömnek és boldogságnak az érzelmeit a kebelben felgyújtják, és ott maradnak még erősebben, hogy világítsanak a lelkekben. Ilyenek a mi német énekeink, amelyek manapság használatosak. Sok kiváló költő van Németországban, akik művelik ezt a költészetet, így Johann Stigelius, Nicolaus Selneccer. Latin ódákat írtam, amelyek rímre, ritmusra, tagjaira nézve teljesen hasonlóak a némethez. Ezek az egyházi énekek, amelyeket nálunk a református és az evangélikus gyülekezetekben és összejöveteleken énekelnek, hasonló alakban latinra lettek fordítva, hogy más népek is nem kevéssé megérthetik és felfoghatják, ahogyan mi naponta Istent zsoltárokkal és lelki énekekkel szolgáljuk és magasztaljuk. Azért is kell más és más fordítást csinálni, hogy minél inkább megmutatkozzék sokféleképpen sokaknak Krisztus tanítása és kegyessége. A kétféle szöveget egymással összevetve az írás is mélyebben megérthető. A latin fordítások azért is célszerűek, mert sok német templomban, a kórusokban a latin éneklést megőrizték.”32

Sebastian Hornmolt Davidis Regii Prophetae Psalmi, puris ac perpetuis Iambis sive elisione expressi című kötete 1596-ban jelent meg Tübingenben. Hornmolt világi személy, a württembergi herceg főtanácsosa. Ajánlásában

32 Epistola Dedicatoria: „2v: Quam foelicitatem merito gratulamur Germaniae nostrae, cui Deus, hac ultima mundi senectute, summum thesaurum coelestis doctrinarum puritatem, per virum Dei, Doctorem Martinum Lutherum, donavit. Et debent pii gubernatores Deo hanc gratitudinem, ut omnibus modis & tueantur, & transmittant ad alios sive posteros, siue exteros homines. Non enim thesaurum illum defodiamus, neq lucem tam praeclaram infra modium abscondamus: sed supra candelabrum ponamus, ut luceat multis & quatenus fieri potest, universo orbi.... Et habent, insuper eadem cantiones suam singularem dulcedinem, ex concinna numerorum harmonia atque melódia, ut non solum summa cum voluptate & delectatione canantur, sed etiam mirifice in animos & corda audientium penetrent, & affectus verae pietatis, fidei, laetitiae, & gaudij ardentis in pectoribus inflamment, atque eo tenacius inhaerent quo magis allubescunt animis...& latinas Odas facerem: quae cum Germanicis haberent, pares versus, pares modulos, pares denique quos appellant rhythmos , in aequo sententiarum pondere & intellectu, & ad eandem melódiám redigerem.” 9/a-b: „durch welcher dienst Gott im anfang das Liecht deß H. Euangelij wider angezündet/ seind in beyder Sprache Teutsch unnd Lateinisch außgangen/ und die Teutsche Bücher in Latein vertiert und gesetzt worden/ damit auch ffembde Nationen die warhafftige unnd allein seligmachende Religion und Lehr/ so in unsern Kirchen gepredigt/ erkennen möchten, daß auch die Kirchengesang in massen sie bey uns in den reformierten unnd Euangelischen Gemeinen unnd versamlungen gesungen werden./ gleicher gestalt transferirt unnd Lateinisch gemacht würden/ daß auch ander Völcker nit weniger verstünden und vernemmen/ wie wir täglich Gott mit Psalmen und geistlichen Liedern dienen/ anruffen unnd preisen...ferner/ nach dem etlich vermeynt/ daß diß Werck mehr nutz bey allen die lust darzu haben/ bringen solt/ da beyde Sprachen zusammen getruckt würden/ damit die Lateinische Verß neben unnd mit den Teutschen verglichen/ vestendtlicher und lieblicher weren: Den Teutschen aber selbs herwiderumb die Lateinische ein zierde unnd an etlichen orten ein sein liecht geben...11a: Und darumb viel löbliche Teutsche Kirchen noch etliche alte reyne Christliche Lateinische Gesang im Chor bahalten/ welche sie mit den geistlichen Liedern für den gemeinen Mann abwechseln unnd gleichsam dardurch erklären/ nach deß Apostels befehl...Wie die alten hymni/ und deß offt erwenten Herrn Lutheri lateinische Litaney sampt andern Gesängen in Lateinischer Sprach vor dieser zeit und anfänglich als baldt dem Gesangbüchlein einverleibt/ welche ich zu den meinen auff das fleissigst am ende colligiert und zusammen gelesen/ damit alles was in unsern Kirchen ausserdem Choral gesungen sein ordenlich bey einander gefunden/ und zu Gottes ehre unnd vieler Menschen ewigem heylangewandt werde.” Wolfenbüttelben a Herzog August Bibliothek A: 1237 Theol jelzetű kötetét használtuk.

293