Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
hogy nem Kálvinisták voltak, hanem a’ Romai közönséges hiten való igaz Keresztyének. Az-okáért a’ hol azt írta Molnár, hogy „A Landgrávius az ö ősei és attyai jószágos dichéretinek dichöséges meg-tartója, és killyebb-terjesztőjenem jól őrölt, hanem hízelkedett, és sima ajkúnak mutatta magát, holott oly távul esett a’ Landgrávius az ö meg-nevezett eleinek aitatosságától és vallásától, mint a’ fekete a feiertöl, vagy mint a’ föld az égtől.” Káldi dorgálása nem túl kemény, és nem jelenik meg horizontján az összetett hesseni Erzsébet-recepció ismerete és elutasítása. Nem véletlen, hogy csak elvétve találunk a továbbiakban a hazai protestáns irodalomban az Erzsébet-recepcióra utaló jeleket. 1647-ben jelent meg Nagyváradon Szenei Kertész Ábrahám kiadásában a Bethlen Péter felett tartott református halotti prédikációk gyűjteménye, ebben az utolsó darab Zólyomi Miklós özvegye, Daróci Zsófia felett tartott búcsúztató; szerzője Hodászi Miklós.58 A prédikációban Szent Erzsébet említésére bukkanunk. A búcsúztatott kegyes, áldozatkész, szegényeket segítő életének jellemzésére hozza példának Hodászi az egykori magyar királylányt: „Mert ugyan-is majd tsak a szükölködőknek él vala: mint ama’ Magyar Sz. Ersehet, a’ nagy emlekezetö Második András király leánya, ki mindenét a’ szegényekre költé: és mikor egy aranyos feszületet mutogatnának előtte, arra-is azt mondá: szép müv ugyan, de tudatlanok akik a’kik tsinálták, mert jobb volt-volna- hogy az aranyat s’ ezüstöt a’ szegényeknek adták volna, a’ Christust pedig szivekbe foglalták volna. Mindenkor ád vala, de soha liszté s olaja el nem fogy vala, mint a Sarapta-béli özvegynek: és a Nagy Constantinus Tsászárral bizik-vala, hogy soha a’dig az erszény meg nem üresülne, míg a’ szegényeknek alamisnálkodnék.”59 A margóra jegyzetet helyez a szerző: „Casp. Hel- tai de And. 2. part. 2.” Nyilván Heltai Gáspár krónikájára utal a jegyzet, amiben meg is találjuk szövegszerűen a hivatkozást a következőképpen: „Ez az Erzsébet igen jámbor és szent asszon vala, és mondhatatlan igen szereti vala a szegényeket. Mikoron egyszer egy igen szép aranyas feszületet hoztanak volna eleibe, hogy ő is csodálna olyan szép művet, monda ő: - Elég szép műv, de tudatlanok voltának, kik ezt csinálták és csináltatták: mert jobb lőtt volna, hogy az ezüstöt és az aranyat a szegényeknek adták volna, és hogy Krisztus urunkat szűvekbe foglalták volna.” Látható, hogy az 1647-es prédikáció szorosan igazodik Heltai Gáspár szövegéhez és szemléletéhez, ami viszont Luther műveihez kapcsolódik. Heltairól tudjuk, hogy a középkori hagiográfikus hagyományt erős kritikával illesztette be krónikájába, illetve annak protestáns „átértelmezését” végezte el. Itt is erre látunk példát: a történetben Erzsébet teljesen a protestantizmus alapelvei szerint viselkedik: szelíden ugyan, de határozottan elhárítja a keresztkultuszt, vele a képek tiszteletét; érvelése a protestantizmus értékszemléletéhez igazodik. (Heltai látásmódjának kialakulásában valószínűleg szerepet játszhatott 58 Temetesi Pompa, melly az...néhai groff iktari Bethlen Petemek...temetésének helyére való meg-indításától fogva az földben el-takarittatásáig celebráltatott. Varadon, 1646, Szenei Kertész Abraham, 139-150, RMNy 2160. A TREND RMK 632 jelzetű példányát használtuk. Hodásziról tudjuk, hogy Wittenbergben és Heidelbergben is tanult, ennek során találkozhatott a német protestáns Erzsébet-kultusz valamely változatával. 59 Uo., 182. 279
