Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
nak historizálását, Erzsébetnek szentből történelmi jelentőségű előddé válását... De a szent magyar származását hangsúlyozta mintegy kétszáz évvel később a neves hesseni humanista és újlatin költő, Helius Eobanus Hessus, valódi nevén Koch Eoban, az újonnan alapított marburgi egyetem első professzor generációjának kiemelkedő tagja, a történelem és retorika professzora úgyszintén, »Keresztyén [sic!] hősnők levelei« (Heroidarum Christianarum epistolae) című művében (1514, 1532). A költemény elején a költő a következő önjellemző szavakat adja Erzsébet szájába: »Hesseni férfival összeházasodott pannóniai [vagyis magyar] lány (vagyok)« (»Pannonis Hessiaco nupta puella viro.«)”45 1608-ban a következőket írja naplójába Szenei: „Március 13. A hazám- béliekkel és Turnoviusszal együtt harmadjára tekintettem meg Szent Erzsébet értékes síremlékét”, ami a kitüntetett érdeklődés és feltétlen rajongás jeleként értelmezhető.46 A bejegyzés hangjából arra is következtethetünk, hogy a protestáns peregrinusok körében is osztatlan tiszteletet élvezett a magyar királylány és Szenei láthatóan felhívta az ide érkező magyarok figyelmét a síremlékre és emlékhelyre, amelyet a protestánsok nyilvánvalóan alapvetően nemzeti kegyhelynek tekintettek és buzgón látogattak. (Azt nyilván tudniuk kellett az emlékhelyet látogatóknak, hogy már nincsenek ott Erzsébet relikviái, azonban láthatták a pazar díszítésű, hatalmas aranyozott-ezüstözött hajdani kegyszekrényt és a bal oldali kereszthajóban a gazdagon faragott-festett mauzóleumot freskók, szobrok környeztében. Vagyis a magyar királylány és hesseni dianasztialapító emléke előtt tisztelegve ámulva gyönyörködhettek - vagy megborzonghattak? - a hagiográfikus múlt gazdag képzőművészeti reprezentációjában, képek, szobrok, freskók sokaságában. Elgondolkoztató, hogyan sikerült az akkori szemlélőknek elvonatkoztatniuk ezektől az intenzív művészeti effektusoktól úgy, hogy egyébként határozottan hangoztatott teológikus képkritikájuk mégsem gyengítette a nemzeti hősnő tiszteletét. Nyilván nem jutott eszébe a tisztelgő magyaroknak sem, hogy az Elisabethkirche helyett a Philippstein reliefjét tekintsék kultuszuk méltó helyszínének és tárgyának, pedig Nagylelkű Fülöp határozottan áthelyezte az emlékezethelyet Hainába!) Annak látogatása és tisztelete nem tartalmaz - felekezetiig szignifikáns - konfesszionális elemeket, így benne csak a nemzeti azonosságból eredő büszkeség és érzelmi azonosulás jellemzői dominálnak. Szenei tudatában és műveiben Erzsébet valóban szentből történelmi jelentőségű előddé vált, a hagiográfikus múlt profán módon historizálódott. (Erre nagyon is szükség volt protestáns szemszögből, hiszen Erzsébet szentté avatásának bulláját 1235- ben maga IX. Gergely pápa hirdette ki, 1236-ban a marburgi ünnepségeken jelen volt II. Frigyes német-római császár és a mainzi érsek. A pápa és általában a kato45 Thomas KÖVES-ZULAUF, Szenczi Molnár Albert nyomdokában — Debreceni diákok Marburg- ban, Debreceni Szemle, 2006, 73. Szenei marburgi korszakáról újabban: IMRE Mihály, A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata, ld. a jelen kötetben. 46 Szenei Molnár Albert naplója, i. m., 153. A latin eredetiben - sepulchrum pretiosum - jóval erősebb pozitív érzelem fejeződik ki, hiszen a Preciosus, a, um-nak ilyen jelentését adja szótáraiban: Draga, Dragalatos (Preciose, Adverbium. Dragalatosan.) A napló korábbi fordítása - valamelyest kifejezőbben - a „becses” jelzőt használta. A magyar-latinban pedig így olvashatjuk: Draga, Pretiosus, Carus, Dragalatosan, Pretiose, Sumptuose. 274
