Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben

fenntartásának folyamatosan szükségességét hirdette.37 Minékünk három okból kell Isten hív lelkű fiait és szentéletű asszonyait (trewe Männer vnd heilige Matronen Gottes) tisztelnünk. Ezek közül első ok a Dei inhabitatio (Wohnung Gottes), második az Ecclesiae aedificatio, vagyis az Úr általuk építi egyházát. A harmadik pedig a Virtutum imitatio, vagyis mintaképe az erényeknek, aki minket arra kell hogy ösztönözzön, állhatatosan maradjunk meg Isten szavánál. Ebben az értelemben a protestáns szent-emlékezetben (Heiligen-memoria) az igazi hit egyik tanúja volt Szent Erzsébet a pápaság korszakának sötétjében (in der Zeit päpstlicher Dunkelheit). Nagylelkű Fülöp pedig a reformációval valójában kiszabadítja Erzsébet valódi jelentőségét a hazug, csalóka látszatok fogságából. A 17. század elejének ezek a historiográfiai-teológiai koncepciói a maguk összetettségében szolgálják azt a folyamatot, amit német szakirodalom együttesen Entsakra- lisierungnak, Entmythologisierungnak nevez.38 A 18. század végének világi historiográfiájában Szent Erzsébetet már mint egy megszokott, tartománygrófnőt tisztelik. Az egyháztörténetírás pedig az evangéliumi igazság tanúját méltányolja benne a reformáció előtt.39

A reformáció számára különösen fontos legitimációs-identifikációs feladat (Erinnerungspolitik) volt önmaga hagyományainak definiálása, ezt három horizonton kellett megformálni és működtetni. Először az újra felfedezett keresztény ősegyházhoz való viszony, további kifejeződései a Szentírásban, az őskeresztény gyülekezetekben való előzmények. E három referenciahorizont párhuzamos működtetésével kellett megszilárdítani a múlthoz fűződő új emlékezetszisztémát. Mivel mindhárom referenciahorizonton fontos szerepet játszott a mártirológia és hagiográfia, lényeges volt ezek illesztése a reformáció Erinnerungspolitik eljárásaiba. Ennek szolgálatába állítottak olyan hagyományos „műfajokat” mint a mártirológia és a Kirchenkalender. A protestáns mártirológiák abban az értelemben konstruáltak „ellentörténelmet” (Gegengeschichte), hogy szerintük a „pápista” egyház mellett mindig működött egy folyamatos, igazhitű, azzal párhuzamos, elnyomott egyház, és annak a megtestesülése ezekben a mártírokban fedezhető fel. Ezért is fordítottak oly nagy figyelmet ezeknek a kiadására, nyilvánosságformáló és identitásteremtő szerepére.40 így jelennek meg a 16. század negyvenes éveitől M. F. Illyricus Catalogus testium veritatis, qui ante nostram aetatem reclamarunt Papea (1556), Ludwig Rabe Historien der Heyligen Außerwölten Gottes Zeugen, Jean Crispen Le livre de Martyrs, John Fox Book of Martyrs című munkái. Egyik legnagyobb hatású összegezése ennek a törekvésnek Heinrich Buliinger Veruolgung. Von der schweren/ langwirigen veruolgung der Heiligen Christlichen Kirchen című 1573-as műve. Ebben úgy interpretálta az igazi egyház történetét, mint egy üldözéstörténetet, amelynek húsz nagy hulláma volt. Az utolsó a legsúlyosabb: a római pápa üldözése. Abraham Saur Calendarium

37 J. B. HAPPEL, Diva Elisabetha, Magnifice coronata. Dass ist herrliche Krönung vnd glorwürdige Ehren - Gedächtnuß der heiligen Elisabeth, Marburg, 1645.

38 Vö. FUCHS, 2006; FUCHS, 2002.

39 FUCHS, 2000,183-184.

40 Thomas FUCHS, Protestantische Heiligen-memoria im 16. Jahrhundert, Historische Zeitschrift, 1998 (Band 267.), 592-593271