Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
így Erzsébetet ünnepelni jöjj hát 10.Hozzánk, ó , te nidanusi pásztor, és a Tisztes hölgy kegyes életét meséljük, Jámborsága miatt imádjuk őt most, És dicsérjük örök Istenünk, s Fiát, Hogy ingadozó hitünk növeljük. 15.Példáján kegyesek örömre lelnek, Fájdalmát zabolázta hősi erővel, Midőn férje a sírba szállt fiával, Majd száműzve bolyong honát veszítve, S int, mily nagy bajokat viselnek el a 20. Szentek, míg könyörögni megtanulnak, És Isten csodatételét, s hatalmas Segítő erejét magukban érzik, így tudjuk, hogy a sok teher a vállra Miért is nehezül, s igaz csak Isten 25.Mindent birtokoló hatalma, de mégis Krisztus vére miatt vigaszt nyerünk mi, Erzsébet legyen erre példa nékünk. János István fordítása A protestantizmus történetteológiai rendszerének, érveinek megformálásában jelentős szerepet játszott Johann Cárion krónikája. 1533-ban még német nyelvű változata jelent meg, de 1531-ben latinul is kiadják. A német és latin változatban is találunk egy rövid részletet, amely Thüringiai Lajost idézi, ennek során Erzsébet is szóba kerül: „Pertraxit hac admonitione principes quosdam in suam sententiam, et inuasit comitem Thuringiae Hermannum patrem Ludouici comitis, cui duia Elizabeth nupta erat.”17 A margón is ott látjuk a nagyra becsülő kifejezést: Diva Elizabeth. Vagyis Cárion krónikája is rajongó szeretettel idézi meg az isteni Erzsébetet, a magyar királylányt, de már hagiográfikus jelentés nélkül. Az 1572-es Carion-krónika kiadása tekintélyes mennyiségű Magyarországra vonatkozó forrásanyagot tartalmaz. Ezt az editiót már Caspar Peu- cer szerkesztette-bővítette: A Philippo Melanthone et Casparo Peucero. Az előszavak és ajánlások után behajtogathatós, két foliónyi méretű időrendi táblázat áll: Tabella ostendens quo ordine legenda et cognoscenda sit series historiarum mundi címmel. Az egyes részegységek tárgyalásánál feltünteti a legfontosabb forrásokat is, itt találunk Magyarországra vonatkozó információt is: Post instauratum Imperium Occidentis: Vngaricum, de hoc Bonfinius, Petrus Ranzanus in sua Epitome. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a kiadáshoz Bonfinit és Ransanust forrásként használták fel. Elmondja Gertrudis és II. András házasságát, Bánk bán (Bancbanus) merényletét, majd Erzsébet származását. Nagy szeretettel és tisztelettel beszél a kegyes életű magyar királylányról, de nem ad annak hagiográfikus jelentést. Véleménye szerint nem kétséges, hogy anyjának kegyetlen halála 17 CÁRION, 1531, l88b 261