Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A kulturális és az önreprezentáció feszültségei - Filiczki János verses ajánlásai Szenei Molnár Albert zsoltároskönyvéhez
te deducens rivos Permessidos undae...23 Ez a fordulat a translatio Musarum közkedvelt reneszánsz toposzát idézi fel. Ugyanakkor bibliai utalások is átitatják mind Szenei költői erényeinek bemutatását, mind a haza sajátosságainak ábrázolását. Molnár nevének felhasználásával tudós szójátékot - sőt tágabb képrendszert fabrikál, ahol a bibliai eredetű finom lisztté őrlés a gazdag kulturális értéket létrehozó jelentést kap. így Szenei a múzsák és Phoebus ajándékát, de a bibliai gazdag ajándékot is egyesíti megvalósított művében, ennek kifejezéséhez Filiczki a szinkretizmus eszközeit használja fel. Érdemes összevetni a két ajánlóverset. A nyomtatásban megjelent magyar nyelvű meglehetősen színtelen, iskolás teljesítmény: Rém időmértékét ötlettelen, párosrímű tizenegyesekben szólaltatja meg. Egyetlen igényesebb leleménynek a Spethét Orpheushoz hasonlító dicséret tekinthető, amely a szinkretizmus látásmódját érvényesíti: Hogy pedig még nem volna Deák nyelven, Spethe András Deákul szerzé éppen. Kinek az ö gyönyörű ékes voltát Még Orpheus sem győzné meg nótáját. (Rém itt valójában Spethe verses ajánlásait imitálja, amelyet a szerző a pfalzi választó-fejedelemhez és a hesseni tartománygrófhoz intézett, ebben és a Spetehez írott dedikációkban is megjelenik az orphikus utalás.) Filiczki magyarítása ezt az orpheusi képességet Spethere és nem Szeneire érti.24 A Szeneit dicsérő sorok még ennél is közhelyszerűbbek és erőtlenebbek. A vers címzettje itt viszont kétségtelenül elsődlegesen Szenei Molnár, jóllehet a cím utal arra, hogy a dedikáció valami másnak (máshoz szólónak!) részben rá való alkalmazása: Paraphrasis Ungarica & accommodatio ad Dn. Albertum Molnár, Davidis Psalmos Rhytmis expressos, dulcissimae patriae communi donantem. A Patria is Molnár művének megajándékozottjaként - vagyis annak meghatározottjaként- szerepel: ad... dulcissimae patriae... donantem. A szerző itt úgy írta a vers alá nevét, hogy S. S. Theol. Studiosus. A kéziratban maradt verses latin dedikáció lényegesen igényesebb, rangosabb alkotás a gyengécske magyar nyelvűnél. Előbbi bonyolult retorikai szerkezetet teremt az aposztrophé alkalmazásával. Ennek során az egyik megszólított a Patria, a másik pedig Szenei. Különösen a vers utolsó egy harmadában alakul ki bonyolult szerkezet, amikor a megszólítottak allegorikus és valóságos személye keveredik egymással. A befejező hét sor is ezt az összefonódottságot érvényesíti. A mesterkedő virtuozitás - a homoeoprophoron- eszközeit is alkalmazza az idézet első sorában: grato Gnato gratare benignior, 23 Már Szenei 1604-es szótárkiadásában olvashatjuk: Perméssus, Boeotiai folyóvíz Helicon mellett. Az 1551-es baseli kiadású Calepinus szótár Onomasticonja így határozza meg: Permessus, fluuius Boeotiae ex Helicone proveniens, per Boeotiam in Copaidem lacum fluens, Phoebo & Musis sacer. Egy Vergilius és egy Martialis idézet szemlélteti a jelentését. 24 Szenei egyébként nagyon tartózkodó a szinkretizmus tekintetében, holott ebben Spethe sokkal megengedőbb: művében gyakran él a zsoltárok antikizáló alakításával. 251
