Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A kulturális és az önreprezentáció feszültségei - Filiczki János verses ajánlásai Szenei Molnár Albert zsoltároskönyvéhez
sem.) Taubmann nagyon járatlannak, tudatlannak tekinti magát Szenei azon írásának kapcsán, amelyhez magyar ismerőse pedig ajánló epigrammát kért. Azonban mégha nagyon húzódozik is ettől a szinte teljesíthetetlen feladattól, ily tudós férfiú kérését vajon elutasíthatja? Ez azt sugallja, hogy a kérésnek mégis eleget fog tenni. A kérdéses Szenci-mű vajon melyik lehetett? 1607 pünkösdjén jelent meg a zsoltároskönyv, ezt követte 1608-ban a hanaui bibliakiadás. Igaz, 1607-ben már tervezgeti a grammatika közeli megjelentetését, amit azonban elhalasztott. Lehetséges, hogy ehhez a készülő munkához kérte a verses dedikációt Taubmanntól.8 Az aszimmetria szükségképpen állt elő, a magyar kontextusban viszont nagyon árnyaltan és tudatosan helyezi el munkáját a szerző. Ez a fejlemény Szenei terveitől eléggé eltérően alakult, az érzékelt feszültség és aszinkrónia megszüntetésére tett is erőfeszítéseket, azonban mindez csak részben válthatta be a várakozásait. Minderről meggyőződhetünk, ha megvizsgáljuk részletesen a Psalterium kiadása körüli eseményeket. 2. 1607. április 21-én levelet ír Molnárnak Siegenből Matthias Martinius. Ebből megtudjuk, hogy Szenei korábban levélben kereste meg Martiniust, hogy készülő zsoltároskönyvéhez ajánlóverset kérjen Piscatortól és Martiniustól is. Levelének kézhez vétele után nyomban felkereste Molnár kérésével Piscatort. A professzor megkérte Martiniust, hogy mentse ki a válasz elmaradása miatt. Mindketten igen járatlanok a magyar nyelvben, semhogy Molnár művét meg tudnák ítélni, nekik kevéssé illő, hogy ahhoz epigrammákat adnának.9 Mindebből nyilvánvaló, hogy Szenei felkérte Martiniust és Piscatort, hogy írjanak ajánló epigrammát készülő munkájához, vagyis a zsoltároskönyvhöz, amit azok elhárítottak. Ez azért is meglepő, mert 1604-ben az ajánló versfüzér első darabját ugyanez a Piscator írta és ebben négy sorban ünnepli a készülő zsoltároskönyvet, amelynek mutatványa - kottákkal - már meg is jelent Hutter kiadásában. (Nuper enim clarum specimen tu sponte dedisti,/ Lobwasseri oden dum canis Ungarice. / Quam prelum HUTTERI pulcris formisque notisque/ Perscite expressit, quod tibi calcar erit.)10 Vélhetően ez a tény is bátoríthatta Szeneit 1607- ben, hogy dedikáló verset kérjen herborni professzorától. Martinius is baráti 8 „Quod scribis de litteris tuis, in quibus epigramma a me petieris, iuxta cum ignarissimis scio. Etsi enim invitissimus ad illud exercitium eo, tibi tamen, homini tam docto et mei nominis tam studioso qua fronte id officii genus negare sim ausus?” Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai, Kiad. DÉZSI Lajos, Budapest, kiadja a Magyar Tudományos Akadémia 1898, 229. A Taubmann-példa is azt bizonyítja, hogy a neves német kortársak között voltak olyanok, akik kulturális kompetencia, nyelvi hozzáférhetetlenség hiányában elhárították Szenei kérését, még annak szimbolikus szintű kontextualizálását sem vállalták. 9 Szenczi Molnár Albert naplója,..., 1898, 208: „Quum literae tuae, ornatissime vir, amice chraissime, mihi redditae essent, adii dominum Piscatorem et cum eo contuli de petitione tua. Quia iam in apologia sua adversus makelicum adversarii scriptum adornanda occupatur, per me se excusat de responsi intermissione. Et quum ambo simus Ungaricae linguae imperiti, neque de opere tuo iudicare queamus, existimamus nos minus decere, ut epigrammata nostra ei adiiciamus.” 10 Megjegyzendő, hogy a Dictionarium 1604-es kiadásának ajánlóversei közül több Molnárt már zsoltárköltőként ünnepli. 240
