Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata
rendeztük meg, amelyen tizenhat nemességére, műveltségére, erkölcseire nézve kitűnő ifjút mutattunk be a nyilvánosságnak, azokban a filozófia mestereinek a díszeit és ékességeit, az akadémia szenátusának közös megegyezésével és jóváhagyásával felmutattuk. Amely ünnepélyes eseményt írott formában akarnak bemutatni, részint másoknak, részint valójában mindenekelőtt azoknak, akiknek jár az érdem, a Mestereknek, azoknak is, akik valamiért távol lenni kényszerültek, és hogy sokaknak a kezébe eljuthasson, és hogy azokból a mi akadémiánk képe becsülettel meglátszódjon. Ezt a munkát, nagyságos, tekintetes Gróf, ajánlani akarjuk néked..., az oka pedig ez, amidőn a legkiválóbb férfiak, akik a széptudományok és művészetek tanulóit pártfogóik kegyelméből Magyarországból hozzánk küldték, és azok között nagyméltóságod legtanultabb alumnusát, Lévai Tamást, de másokat is (akik mindegyikének egyéni szorgalma, olvasottsága és tisztessége akadémiánk számára a legnagyobb mértékben kedves); sokaknak hirdetik az Úr kegyességét, az egyház számára atyai érzelmet és jóságot. Egyszersmind mutatják is a te hatalmas segítségeddel leginkább, hogyan virágzik a pataki gimnázium, hogy az egész Magyarországról oda összegyülekeznek, akik a szabad művészetekkel és tudományokkal a lelkek kiművelésére vágyakoznak, a te költségeddel azon a helyen a tanítással fáradoznak, nemcsak az egyházban a legtekintélyesebb és leghíresebb Suri Mihály Úr, de a gimnáziumban híres férfiak a mi bizalmasainkkal, Filefalvai Filizki János és Szempci János, akikre a legkedvesebb nékem visszaemlékezni. És mindenki tanúsítja, hogy ragyogóan, állhatatosan követed a legkiválóbb atyádnak, Zsigmondnak, a hajdani erdélyi fejedelemnek a legdicsérendőbb nyomdokait, aki a kegyességnek és a bátorságnak az örök emlékezetét hagyta maga után; ezeknek a virtusoknak a magasztalása a te oly nagy csodálatodra buzdít, hogy azt el nem mulaszthatom.”31 A fenti magyar diákok disputációját is tartalmazza az előszó szerint a kötet, azonban sajnos az egyes értekezések szerzőit nem nevezték meg, így azok elkülönítése egyelőre nem sikerült megnyugtatóan. Annak még nem tudtunk a nyomára bukkanni, hogy ez a Rákóczi Györggyel való kapcsolat az udvarias előszóval ki is merült, vagy tényleg létrejött valamely érdemi kapcsolat. Az ajánlásból az is kiderül, hogy Lévai Suba Tamást - érdemei, képességei szerint - a legkiemeltebben méltányolja Combachius.32 Erre utal az is, hogy a fennmaradt u(m) Patachinu(m), ut ex universa Hungária eo sese conferant, qui artibus & disciplinis liberalibus animum excolere cupiant: tuis etia(m) sumptibus eo loco docere, non in Ecclesia modo Reverendum & Clarissimum virum Dn. Michaelem Surium, sed & in Gymnasio Clarissimos viros amicos & familiares meos, cum nobiscum versarentur Dn. Joh. Filizki de Filefalva, &Drt. Johannem Szempci, quorum memoria mihi est gratissmia: & in universum testarentur, quod praeclare insistas, Illustrissimi quondam Transilvaniae Principis Sigismundi patris tui laudatissimis vestigiis, qui pietatis & fortitudinis perpetuam post se memoriam reliquit: harum virtutum praeconium tantam tui admirationem apud me concitavit, ut intermittere non potuerim.” 31 A Combachius ajánlásában szereplő magyar személyek közül nem sikerült azonosítani Johannern Szempcit. 1613. július 30-án jelez a matrikula egy Johannes Szemper Ungarus-t, Zoványinál ugyanígy szerepel: Johannes Szemper; róla semmit sem sikerült kideríteni. Suri Orvos Mihály heidelbergi és herborni tanulmányairól tudunk, marburgi kapcsolatai eddig ismeretlenek voltak. 32 Combachius magyar kapcsolatai eléggé sokfélék és gazdagok lehettek az eddig elmondottak alapján is (a bemutatott kötet peregrinusaival ez bizonyosra vehető), ez azonban még tovább bővíthető. Közülük a legnevesebb Szenei Molnár, aki hosszú időn keresztül szorosan kapcsolódik a marbur207
