Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata
(Egyértelmű, hogy ez a megállapítás Móricra nem vonatkozhat, csak lutheránus elődjére, sőt a sátán eszközeinek és a fanatikus embereknek az emlegetése a közelmúlt eseményeit, sérelmeit idézik fel.) A disputációk ennek megfelelően nagyon polemikus hangvételűek, legtöbb a kálvinisták ellen irányul, mindössze néhány vitázik a katolikusokkal: „Praeter Pontificios circa elementa externa hodie quidam ex Calviniai sectatoribus errant A legtöbbet bírált ellenfelek a helvét irányzat vezető személyiségei: Zwingli, Kálvin, Th. Beza, J. Piscator, J. Sturm, D. Pareus, G. Schönfeld, R. Egli, B. Keckermann, G. Bucanus, de a herborni főiskola professzorait sem kímélik, megnevezésük a legtöbbször: „Zwinglianos et alios fanaticos”.* 15 16 Jól látszik, hogy a Verbesserungswerk eseményeinek következtében Hessenben 1605 után legalább tizenöt éven keresztül a protestantizmus belviszálya olyan méretűvé vált, amely sokszor még a katolikusokkal való szembenállás mértékét is meghaladta. Nem véletlenül beszél arról a német kutatás (Gustav Adolf Benrath, G. Menk), hogy emiatt alig érvényesülhetett az irénizmus Hessen- Kassel viszonyai között.17 (Arra azonban még nem válaszolt a magyar kutatás, hogy e kemény, sokszor nagyon kíméletlen polemikus konfesszionális-kulturális folyamat hogyan illeszkedett a hessen-kasseli közegben ható más jelenségekhez. Móric köztudottan támogatta és nagyon vonzódott a pánszófikus, már-már a hermetizmus és rózsakeresztesség eszmei világához tartozó szerzőkhöz és műveikhez, bőkezű mecénásuk is volt egyben. Ugyanúgy, ahogyan hatalmi eszközökkel mindent elkövetett a kálvini irányzat hegemón helyzetbejuttatásához. Jól jellemzi a marburgi teológusok meghökkentő, zavarba ejtő összetettségét Raphael Eglinus. Pánszófikus rajongással nézte a rózsakereszteseket, és alkimista kísérleteket végzett, a kabbalát súroló szemlélettel keresett rejtett összefüggéseket a természetben, ugyanakkor elutasította a luheránusokkal való irénikus együttműködést; szervezte a Justus Lipsius katolizálása miatt indított tianis hoc tempore imprimis retinenda et frequentanda sunt, quo Satanas per sua organa, homines fanaticos, ipsam veritatis arcem oppugnare et funditus evertere fatigat, ubi eam non propugnare, silere et mutum esse, aliud non est, quam illam prodere. Hunc laudabilem de capitibus doctrinae coelestis pie et placide ex divinarum literarum fundamentis disserendi, et pro veritate pugnandi morem nos, quam diu in Academia Marpurgensi Sacrosanctam Theologiam de voluntate Illustrissimorum Hassiae Principum, nunc in domino pie defunctorum professi sumus, diligenter servavimus, pro veritate, quantum per Domini gratiam potuimus ...” 15 Uo„ I., 184. 16 Uo., I., 133-145. Disputatio VI. Quae est consideratio tabulae Raphaelis Eglini, Iconii Tigurini, novi in Academia Marpur. Professoris, in qua rationem solidam decidendae quaestionis jam diu controversae ad coenam Domini rectius intelligendam. Disputatio I. in qua proponitur analytica collatio septem syllogismorum D. Balthasaris Mentzeri, totidemque his oppositorum D. Gregorii Schonfeldii. 17 Vo. Gustav Adolf BENRATH, Irenik und Zweite Reformation = Die reformierte Konfessionali- sierung..., 349-358. „Irenik und Zweite Reformation standen zueinander in Spannung. Denn wenn es zum Selbstbewustsein der Zweiten Reformation gehört hat, die nach Gottes Wort reformierte, vom »papistischen Götzendienst und Sauerteig« gründlich gereinigte, über die lutherische Reformation hinausführende und sie allererst zu ihrem Ziel und Abschluß bringende volle und vollkommene, vollendete Reformation zu sein, dann war ihr Unternehmen eine dynamische, progressive und zugleich auch agressive Sache, die ohne Polemik nicht auskommen konnte.” Uo., 349. Gerhard MENK, Die »Zweite Reformation« in Hessen-Kassel. Landgraf Moritz und die Einführung der Verbesserungspunkte, = Die reformierte Konfessionalisierung..., i. m., 154-183.; Uo., Regent zwischen dem Streben..., i. m. 202
