Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata
A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata 1613. szeptember nyolcadiki levelében Komáromi Flórián Gáspár írta marburgi peregrinációjáról: „...noha ez az akadémia tudós emberekkel híres, mindazonáltal az theologicum studium benne igen szűk, kiváltképpen való studium az juris prudentia és az philosophia.”1 Meglepő ez a kijelentés, és mindenképpen magyarázatra szorul. Egyik értelmezési lehetőség az lenne, hogy Komáromi nagyon tájékozatlan volt a marburgi egyetem teológiai oktatásának ügyeiben. Holott 1613-ban a marburgi egyetemről egyáltalán nem állítható, hogy jelentéktelen teológus professzorok lettek volna ott, jelentéktelen munkássággal. Tehát valamilyen más okkal magyarázható a magyar peregrinus értékelése, talán az ő teológiai irányultsága talált valamilyen kifogásolható sajátosságot ebben a tekintetben. A marburgi peregrinációt először Zoványi Jenő vizsgálta A marburgi egyetem magyarországi hallgatói 1859-ig című, az Irodalomtörténetben megjelent, 1955-ös adatközlésében.2 A tanulmány bevezetőjében eléggé nehezen értelmezhető forrásra hivatkozik, amely talán Hellebrandt Árpád vagy Koncz József hagyatékából való, ez Zoványi adatai alapján eldönthetetlen. Később Herepei János írásaiból tudhatunk meg sokat a marburgiakról, de szisztematikus vizsgálatukra ő sem vállalkozott.3 Heltai János elsősorban a heidelbergi peregrinációt vizsgálta, ennek során néha megemlítette a marburgit is, de főként a pfalzi kiegészítőjeként értelmezte. Annál inkább indokoltnak látszik ez, mivel a Marburgban tanulók jelentős része itteni tartózkodása előtt vagy után megfordult a pfalzi választófejedelemség székvárosában is, legtöbben mindkét helyen folytattak tanulmányokat.4 Komáromi Flórián levelét Nagy Jukunda is idézi, aki eddig a legrészletesebben foglalkozott 1974-ben megjelent német nyelvű könyvében a marburgi magyar peregrinációval.5 Megállapítása szerint Komáromi nem állt 1 Róla igen keveset tudunk. Zoványi szerint Komjátin volt rektor, innen látogatott külföldi akadémiákra: 1613-ban beiratkozott Wittenbergbe, még ugyanebben az évben Marburgba és Heidelbergbe. 1615- ben tért haza, itthoni szolgálati helye Tárcái. Zoványi szerint De foederis seu testamenti veteris et novi convenientia atque discrimine című műve 1613-ban Heidelbergben jelent meg. Respondens volt a De statu sanctorum post hanc vitam et de cultu eorum (1614.) és a De libertate Christiana (1615) című vitákon. Az RMK III nem jelzi a fenti műveket. 2 ZOVÁNYI Jenő, A marburgi egyetem magyarországi hallgatói 1859-ig, Irodalomtörténet, 43 (1955), 344-3493 HEREPEI János, Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, /., Bp.-Szeged, [JATE], 1965. Különösen a Szenczi Molnár pártfogoltjai Heidelberg és Marburg egyetemén című fejezet vonatkozik tárgyunkra: 105-171, illetve a következő fejezetből (Bethlen művelődéspolitikája és az új értelmiség kiképzése) a Szilvási K. Mártont bemutató rész: 199-236. 4 HELTAI János, Adattár a heidelbergi egyetemen 1595-1621 között tanult magyarországi diákokról és pártfogóikról = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve (1980), Bp., OSZK, 1982, 243-347.; Uő.,Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok, Bp., Balassi, 1994. 5 Jukunda NAGY, Ungarische Studenten an der Universität Marburg 1571-1914, Studien zur hessischen Stipendiatengeschichte, Darmstadt und Marburg, Hessische Historische Kommission-His197
