Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában
világ mélységeit, onnan rettentő sáskák törnek a felszínre, hogy elképzelhetetlen szenvedéseket zúdítsanak az emberekre. Szegedi Kis az egész fejezetet a pápa an- tikrisztusi tevékenységének értelmezésére szánja. Eszerint az ötödik trombitaszó a legszörnyűségesebb bizonyítéka a pápa hazug tanításai felszításának. Az égből aláhulló csillag is a római püspököt jelképezi, lezuhant akkor, amikor uralkodni vágyott a birodalmon is. Hazug, meghamisított tanításaival nyitotta meg az alvilágot, ahová vezeti az embereket. A hazug pápás tudománytól elsötétedik a Nap és a levegő: vagyis Krisztus és az Evangélium. A füstből előtörő sáskák a hazug pápista papok sokaságát jelképezik. Ahogyan a sáska szájával tesz kárt, ugyanígy a pápista egyház a prédikációival.55 A De Antichristo című fejezet bőségesen taglal idevágó megállapításokat. Először az antikrisztusi birodalmak elhelyezkedését vizsgálja, amelyekből kettő létezik: van ezeknek egy-egy székhelye nyugaton és keleten. A római Antikrisztus itt egy személy, aki nem vette el az eszét a keletieknek, hanem Mohamedet bolondította el. Vagyis az Antikrisztus két személye közül a nagyobb és kezdeményezőbb ártó erőnek Szegedi Kis annak római változatát tartja, hiszen képes volt önmagát megkettőzni, hatását így növelni. A török nem vezette tévútra a nyugatiakat, hanem a keletieket csábította el.56 Ugyanakkor azonban azt is nehéz belátni, hogy az Antikrisztus egy határozott személy lenne, olyan, akinek saját bűnei kiemelkednek más vétkek közül úgy, hogy nem annyira saját bűneinek, hanem másokéinak is okozója. Ha mégis meggondoljuk Dániel jóslatait, és azokat, amelyeket az Apokalipszis mond az Antikrisztusról, világossá válik: nem töltheti be azt egy ember, hanem vissza kell vezetni azoknak a teljes birodalmához, amiben sok személy gyakorolja a hatalmat; és ahogyan a negyedik fenevadat - amelyik Dánielnél a római Birodalom alakját mutatja - nem annyira egynek, hanem sok uralkodó vagy főrangú személyeinek fogja fel. (íJn 2,18.) Sok Antikrisztus kezd támadni, stb. Tévednek tehát azok a régi írók, akik úgy vélekednek Pál apostol 2. Thesszalo- nikaiakhoz írott levelének 2,9 alapján, hogy az egyetlen embert jelent, aki kevéssel Krisztus második eljövetele előtt fog megjelenni. Erről tanítják, hogy a zsidó nép Dán nemzetségéből származik, teljes egészében a bűnben fogant és született meg, és hogy anyjának, magának a Sátánnak a méhéből származott. Születési helyéről volt: Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél. És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt....A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst meg kén ömlött...” 55 Uo., 366-368: „De quinta tuba, quae comprehendit atrocissimum certamen, quod Papa suis erroribus excitauit. ...Stella de coelo cecidit, quae hic Episcopum Romanum significat. Cecidit autem de coelo, quando ad Imperium et dominatum aspirare coepit. Clavis putei Abyssi datur huic stellae... Haec clavis est corrupta doctrina per quam in Abyssum, ad inferos videlicet, deducentur homines... Ex inferis ascendit vel excitatur funus....Doctrina Papistica obscuratur Sol et Aer: id est: Christus et Euangelium. De funo exeunt Locustae: id est, turba Clericorum Papistica. Sicut Locusta ore nocet, ite Clerus Papisticus suis praedicationibus.” 56 Uo., 389: „Sedes: Sunt enim hujus Antichristiani Regni duae sedes: una in Oriente, altera in Occidente, etiam hoc nomine conferri possit bicorni bestiae, cui in Apocalyp. 13. c. 11. duo cornua dantur. Romanus Antichristus non dementavit Orientales, sed Mahometes. Mahometes non seduxit Occidentales, sed Orientales.” 190
