Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában

az ördögi hatalmaknak egyik fele a pápaság tulajdonságait, másik része a török jellemzőit mutatja. Melanchthon fogalomhasználata nem mindig következetes: az Antikrisztus alatt olykor határozottan e két személyt érti, máskor pedig a birodalmat, általában a törököt. 1542-ben írja egy levelében Justus Jónásnak, hogy Pannóniában már egyre jobban kiterjed és hatalmas a török uralma (egy évvel vagyunk Buda elveszése után! I. M.), és mindenkinél jobban két feladatot kell magára vállalnia Germaniának: védelmeznie kell Európában az elhagyatott vallást és a töröktől szorongatott országokat, ezért kell háborút indítani az Antikrisztus ellen: „Duo iám negotia omnium maxima sustinet germania, religionis explicationem et Eurpoae reliquae defensionem. Vere igitur belligerabimur adversus regnum Antichristi.”40 A török háborús dúlásait majdnem mindig az Antikrisztus őrjöngésének (furor Diaboli) nevezi, amelyre gyakran idézi példának magyarországi pusztításait, ellene - a fegyverek ereje mellett - az imádság hatalma adhat győzelmet: „Ideo apparet, hoc Turcicum latrocinium esse postremum Diaboli furorem, precibus vincendum, quae a Deo defensionem Ecclesiis petant.”41

Luther egyik legbizalmasabb munkatársa volt Dietrich Veit, 1542-es prédikációskötetében ő is Buda elveszésének hatására fogalmazta meg idevágó nézeteit: Wie man das volck zur Büsz, und ernstlichem gebet wider den Tür- cken auff der Canczel vermanen sol. Sambt einer unterricht vom gebet und einer kurzer auslegung des LXXIX. Psalmen. A többi wittenbergihez hasonlóan u- gyanúgy a dánieli jóslatot tartja irányadónak: a világ közvetlenül az utolsó ítélet előtt áll. A török ugyan az ördög eszköze, de egyben isteni parancsolat végrehajtója is; már sok szép országot elpusztított egészen a német birodalomig eljutva, ahol a keresztény hitet elveszítik és egészen törökké lesznek. Dániel könyvének hetedik fejezetét értelmezi: a pápa és a török egyformán Krisztus ellen törnek és egyházát pusztítják: a török főként karddal, a pápa hazug tanításaival: „denn vor äugen ist es, was dise grewliche und letzte anfechtung sey, welche der Teuffel durch den Türcken in der weit hat angerichtet, daß die aller schönsten lender, Aegypten Syria, Asya, Graecia, Epirus, Macedonia, und das hernach biß an Deutschland fast reichet, den Christen glauben verloren, und ayn Türckey worden sind... Der Jüngste tag gehört auff ihn, und daß gericht, wie Daniel am 7. sagt. Derhalb ob gleich Gott im dem sig mit der zeit, auch brechen, und immer gemach, je lengére je mer, mit Unfall in würdt drücken, so sol doch das ende des Türcken der jüngste tag sein.Denn weyl Bapst und Türck, zu gleich wider Christum, und sein

furentibus dimicat. Sed nos vocat ad eandem militiam, armat nos, et vult stare instructos, ut suo quisque loco praelitur, vult pios doctores retinere doctrinae Evangelicae puritatem, vult bonos gubernatores adiuvare propagationem verae et salutaris doctrinae, et delere idola et fanaticorum deliria, vult pios bellatores defendere Ecclesias, politias, leges, disciplinam, adversus Turcicum furorem.”

40 Corpus Reformatorum, Opera Philippi Melanthonis IV. Halis Saxonum, 1837, Edidit BRET- SCHNEIDER, C. G. Epistolarum Lib. IX, 793-794.

41 Corpus Reformatorum, Opera Philippi Melanthonis, IV. Halis Saxonum, 1837, Edidit BRET- SCHNEIDER, C. G., Epistolarum Lib. VIII. 661. Az újabb szakirodalomból fontos megállapításokat tartalmaz témakörünkre nézve Heinz SCHEIBLE, Melanchthon und die Reformation Forschungsbeiträge, Herausgegeben von Gerhard May und Rolf Decot, Mainz, Verlag Philipp von Zabern, 1996.

185