Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
félőknek nagy vigasztalást nyújt. Noha ezek - ugyanis a magyarok - a legkíméletlenebb szolgasággal vannak elnyomva, mégis tudják, hogy az egyház végképp, teljesen nem fog elpusztulni. Enyhíteni is fogják ezt a szenvedést és rosszat az ő imádságaikkal, igazi kegyességgel. Meglepő, hogy Melanchthon itt a bűnös és nem a szenvedő Magyarországot ábrázolja az áldozat tulajdonságaival; később pedig legtöbbször az utóbbi attribútumokat köti a magyarokhoz a szerző. (Igaz, az evangéliumi tanítás megakadályozójának a világi hatalmat tekinti, ami ekkoriban kétségtelenül ellenezte a reformációt Magyarországon.) Ez a szemlélet azonban majd eltűnik magyarokra vonatkozó értékeléséből, ekkori álláspontja inkább a német közvélemény egy szűkebb csoportjával azonos, amely Mohács után hasonlóan vélekedik. A német változat még kedvezőtlenebbnek mutatja Magyarország állapotát.63 Dániel azonban nemcsak a következő királyokat képzeli el, mert jelezni akarja, hogy nemsokára aztán a Messiás elérkezik rövid idő múlva... Tehát hogy most éppen nincs több másik olyan királyság, ahol Istennek olyan pusztítása és haragja érvényesülne - amikor az a végső idő egyáltalában nincs messze -, ahogyan mi a mostani időben siralmas, nyomorult példáját láttuk és tapasztaltuk Magyarországnak. Jól megfigyelhető ez a magyarság bűneit, féktelen bálványimádását hangoztató szemlélet több korabeli német szerzőnél, több helyen.64 A gondolatmenetben felbukkan Magyarország, a magyar történelem példája is, mint az eszkatologikus események egyik láncszeme és magyarázója. Ez nagyjából megegyezik a latin változattal, bár néhány különbséget kitapinthatunk. A német inkább a pápaság hosszú hatásának tulajdonítja a magyarok hanyatlását, a latin nem ehhez köti. (sondern die manchfeltig vnd grosse Abgötterey unter dem Bapstumb [die so lange Zeit geweret] vnd daneben viel andere laster/...) Emellett a német még inkább elválasztja egymástól a reformációnak ellenálló, azt üldöző világi hatalmasságokat és a hitújítás igazára hajlókat. Melanchthon itt Magyarország helyzetét egyértelműen eszkatologikus összefüggésben értelmezi, amelyet nem a magyarok katonai képességei, evilági adottságai-erényei döntöttek vagy döntenek el. Őze Sándor vizsgálta legújabban az apokaliptika és eszkhatológia kora63 kkiij/v: „Also das es nun nicht mehr ein Königreich beyeinander ware/ wie den solche zuruttung vnd zweitracht der Königreiche von Gott sind/ wenn das gar aus vnd ende nicht ferne ist/ wie wir zu unser zeit/ ein erbermlich Exempel an Ungern gesehen vnd erfaren haben, wiij/r-v: Das Euangelium/ so jetzt durch Gottes gnade/ wider rein gepredigt/ hat den Türcken nicht in Ungern bracht (das ich von vnser zeit Exempel gebe) sondern die manchfeltig vnd grosse Abgötterey unter dem Bapstumb (die so lange Zeit geweret) vnd daneben viel andere laster/ Was ist nun Ungern geholffen/ mit der weishet der Klugen Areopagiten/ die da wollen/ man solle vom Euangelio schweigen/ so bleibe gut friede. Wer von dem Euangelio nicht weis/ was kan doch der für gewissen trost haben? Widerum aber diejenigen so das Euangelium hören/ die haben trost in allen nöten./ Denn wie wol die selbigen sehen/ das sie mit allerley schweren trübfalen hart gedruckt werden/ so wissen sie doch/ das die Kirche nicht gantz wird untergehen/ und ausgerottet werden/ und die selbigen gleubigen/ können alle obangezeigte beschwerung vnd vnfelle/ dauon die Widersacher schreien/ durch jr gebet lindern.” 64 A Mohács utáni években Johannes Cuspinianus (Spießhammer), Conradus Cordatus, Dietrich Veit sem kíméletesebb, de bővül a magyarok „bűnlajstroma”: immár protestáns szemszögből nézve. Vö. IMRE Mihály, „Magyarország panasza” — A Querela Hungáriáé toposz a XVI-XVII. század irodalmában, Debrecen, 1995. Csokonai Universitas Könyvtár (Bibliotheca Studiorum Litterarium) 5. Kossuth Egyetemi Kiadó, 30-35. 147