Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
1529 őszén jelentette meg Luther a Heerpredigt wider den Türken című prédikációját, amely ennek a koncepciónak egyik programirata volt. Melanchthon 1529 áprilisában Speyerben időzött a birodalmi gyűlésen azzal a céllal, hogy ki- bocsásson egy latin nyelvű Dániel-kommentárt, ebből azonban csak az ajánlás jelent meg.49 Ferdinánd királynak ajánlotta és az a szándék vezette, hogy azt a vallási türelemre és az egyházi reform előmozdítására ösztönözze. A birodalmi gyűlés eseményeinek alakulása miatt azonban Melanchthon megszakította a mű nyomtatásának folyamatát. Nem lehet kétséges, hogy amiről a próféták és apostolok beszéltek, az utolsó idők eljöveteléről, amikor Krisztus eljön ítélni eleveneket és holtakat, rövidesen bekövetkezik: dubitari non potest... brevi venturum esse Christum ad iudicandos vivos et mortuos.50 A próféták leírták azokat a monarchiákat, amelyek most számunkra egyértelműen jelzik a végső időket és Krisztus második eljövetelét. Melanchthon készülő Dániel-kommentáiját azért ajánlja az uralkodónak, hogy abból értelmezhető legyen a történelem folyamata, mostani jelenségei. Ezt tudnia és értenie kell annak, aki népek és birodalmak sorsáról rendelkezik, háborúkat indíthat. Nem riadhat vissza a király Dániel tanulmányozásától; ha Platón tanácsai fontosak lehetnek a társadalom irányítása számára, mennyivel fontosabbak lehetnek azok az égi, isteni törvények, amelyek Dániel könyvének tanulmányozásával ismerhetők meg. Igyekszik megmagyarázni a homályos helyeket, hogy ezzel is segítségére legyen az uralkodónak. Voltaképpen bibliai exegetikai, teológiai és történelmi-politikai értelmező kézikönyvnek szánta művét Melanchthon, amely segíti a birodalom irányítóját. Azonban kettősség jellemzi a szerző álláspontját: a jelen értelmezése csak részben végezhető az evilági, emberi - a filozófusok által használt - eszközök által, mert Isten a történelem ura, végül is az ő szándékait kell fürkészni; ez rejlik Dániel könyvében.51 Ezt jelzi a közeli végítélet eszközének, 49 Az ajánlás német nyelvű változata önállóan is megjelent 1529-ben Marburgban: Christliche er- manung an Ferdinandum ynn einer furrede der außlegung uber den Propheten Dánielem iungst zu Speyr geschrieben. Lantgrevisch gemeyn Ausschreiben, Protestation, und ursach, das sein F.G. neben ettlichen des Reichs Churfürsten, Fürsten und Stetten, ynn iungsten des Reichs zu Speyr be- schehnen abscheid, christlichen glauben belanngend, nit haben gehellen noch bewilligen wollen. Sampt einer christlichen ermanung Philippi Melanchthonis an Ferdinandum ynn einer furrede der außlegung über den Propheten Dánielem iungst zu Speyr geschrieben. Auch deren von Zürich Ausschreiben und ursach, warumb und was fürnehmens sie wider die fünff ortt Lucern, Ury, Schitz, Unterwalden und Zug auff neunden des Brachmonats außzogen seind. Marpurg, Rhode, 1529. 50 Corp. Ref., Volumen I., 1834,1053. 51 Uo. 1053-1054: „Sic enim prodest his, qui in administratione reipublicae versantur, praecepta regendarum civitatum a Platone aut aliis conscripta tenere: quanto magis conducit nőssé Dánielem, in quo tam multa coelestia praecepta exstant, sine quibus imperium pie gerere nemo potest? ...Hic proponuntur piorum et impiorum regum dissimilia consilia dissimilesque exitus, Monarchiae depinguntur, quarum succesionem Propheta tot ante seculis praevidit, ut indicaret, quo tempore Christus venturus esset. Significat, postremis temporibus futurum, ut existat regnum, quod longe late grasse- tur ac sanctos opprimat; id Saracenicum ac Turcicum regnum esse, dubitari non potest.... Quare nihil dubitabam, quin magnam tibi voluptatem Danielis lectio allatura esset. Nos addidimus adnotationes, quae alicubi lucem adferrent obscuribus locis. Multa enim ex historiis omnium temporum ad intel- ligendum Dánielem petenda sunt, quae tibi, occupato tot regnorum gubernandorum curis, tot etiam implicato bellis, procul quaerere non vacat.” 143
