Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

túsz, négy birodalom konstrukciójára. Károlyi Gáspár tizenkét év múlva, 1563- ban már erről értekezik magyar nyelven.

Johannes Cárion krónikája először németül jelent meg 1532-ben, latin fordítása 1535-ben követte.38 Ez a reformáció első, rendszeres történetírói műve, világkrónikája, amely tartalmazza a hitújítás történetteológiai alapelveit. (Jól szemlélteti ezt, hogy kronológiai rendjét a négy világbirodalom - babiloni, méd-perzsa, görög-hellenisztikus, római, német-római - egymásutánja szabja meg. Későbbi kiadásai ezt a kronológiai szerkezetet feldúsítják a görög-római történetírás és az egyháztörténet eseményeivel.) Szemlélete erős nemzeti szemléletet tükröz. Attiláról és a hunokról a szokásos negatív képet festette, de nem is azonosította azokat a magyarokkal. A hun király véres halálához a következő kommentárt fűzte: „Ez volt hát e zsarnok végzete, aki nem átallotta magát nyilvánosan Isten ostorának neveztetni.” (Iustum fuisse suo sanguine necari, qui tam multum humani sangunis hauserat, sed aut uenae ruptae sunt, aut apoplexia antecessit, cum qua haec effusio sanguinis facile accidere potuit. Nec tantum ipsius mors exemplum est iudicij diuini, esd etiem filiorum interitus post ipsum, & regni dissipatio. Exitum hunc habuit hic tirannus, quem non puduit publico titulo flagellum Dei se appellare.)39 Később sem túl hízelgő a magyar őstörténetről rajzolt képe; eszerint 801-ben Nagy Károly, a germánok császára nyolcévnyi háborúskodás után a magyarokat szinte teljesen eltörölte a föld színéről. Utána a Berengár itáliai királlyal vívott csatájukról, majd az I. Ottó császártól elszenvedett vereségükről beszél a szerző. II. Henrik érdemének tulajdonítja a magyarság krisztianizálását, amit betetőzött Istvánnak Gizellával kötött házassága: „A magyarokat keresztény hitre térítette, és Istvánhoz, a magyarok királyához feleségül adta nővérét.” (Hungaros ad Christianam fidem pertraxit, et Stephano Hungarorum regi sororem in matrimonium tradidit.) 1558-ban jelenik meg Melanchthon fő történeti műve a Cárion Krónika átdolgozása, bár már előtte is megjelent előszavaival és szerkesztésében, vagyis alaposan módosult az eredeti alapmű. (Chronicon Carionis latiné expositum et auctum multis et veteribus et recentibus historiis, in narrationibus rerum graecarum, germanicarum et ecclesiasticarum...).

Az 1551-es disputáció szövege szorosan kapcsolódik a Cárion Krónika 1558-as kiadásának - és az utána következő: Caspar Peucer által bővített kiadások - szövegéhez. Szó szerinti egyezések tömege mutatható ki a szövegek között. Először Hunyadi János alakját részletezi a Cárion Krónika, ugyanúgy

Melanchthon und Europa, 2. Teilband Westeuropa, Herausgegeben von Günther FRANK und Kees MEERHOFF, Jan Thorbecke Verlag Stuttgart, 2001, 29-53., Jean-Claude MOISON, Marie-Claude MALENFANT, Une lecture melanchthonienne des »Métamorphoses« d’Ovide: le commentaire de Barthélemy Aneau, uo. 117-139.

38 Vö. Volker LEPPIN, Humanistische Gelehrsamkeit und Zukunftsansage: Philipp Melanchthon und das Chronicon Carionis, in Zukunftsvoraussagen in der Renaissance, Herausgegeben von Klaus BERGDOLT und Walther LUDWIG unter mitwirkung von Daniel SCHÄFER, Harrassowitz Verlag Wiesbaden 2005 in Kommission, Wolfenbütteier Abhandlungen zur Renaissanceforschung Band 23, 131-14339 A német változat is nagyon elmarasztaló hangon szól Attiláról és hunjairól: „Dises grewlich volck hat den grösten schaden gethan/ schier inn gantzen Europa.”

137