Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
son, utána azonban nyomuk vész. Itt is erről lehet szó, hacsak nem kerül elő valahonnan rejtélyes szerzőnk más műve is. Mivel a szerzőről semmit sem sikerült kideríteni, feltételezhetjük, hogy kevéssé jelentős kortárs volt, a disputációban is Melanchthon hatását kell keresnünk, mintsem az ő szellemi önállóságát. (A Herzog August Bibliothek katalógusa is kettős szerzőjűnek tekinti a művet, azt egyaránt Melanchthon és Mattheus munkájának nevezi. A Corpus Reformatorum már egyértelműen Melanchthonénak tekinti, ugyanígy a 16. századi Melanch- thon-kiadások is hasonlóan minden kétséget kizáróan őt tartják szerzőnek.) Zavarba ejtő, hogy a kötet szerepel az RMK Ill-ban, ott a 400. tétel, az adatfelvétel talán autopszia alapj án történhetett. Szabó Károly úgy tudj a, hogy a könyv megvan Budapesten az Akadémián, az Egyetemen és az esztergomi Simor-könyvtárban.4 Az RMK szerkesztőinek tudása, vagy feltevése szerint magyarországi volt a szónoklat írója, esetleg a téma szerint sorolták azt a bibliográfia gyűjtőkörébe és így szerepeltethették a Régi Magyar Könyvtár III. részének anyagában. Ezt a feltevést azonban módosítani kell. Mivel Szögi László minden korábbi forrást a lehető legteljesebben összegez és új kutatásokat is végzett, ezért csak arra gondolhatunk, hogy Sebastian Mattheus nem magyarországi személy volt, hanem - nagy valószínűséggel - birodalmi német.5 (Magyarországiként nem susbscribált, nem 4 A megjelölt lelőhelyeken ma már nem sikerült fölkutatni a nyomtatványt - jóllehet azzal próbálkoztunk ezek a gyűjtemények arról semmilyen információval nem rendelkeznek. Ennek pedig azért lett volna jelentősége, mert az egykori hazai példányokban esetleg valamilyen possessor-bejegyzés, vagy más, a szerző személyét azonosító bejegyzés, feljegyzés szerepelhetett. Ennek hiányában még valahol a Kárpát-medence valamelyik gyűjteményében reménykedhetünk, vagy a wittenbergi környezet kutatása adhat további fogódzót. Két példánnyal rendelkezik a kiadványból az OSZK (RMK III. 400/1. et 2. péld. jelzet alatt), ezek vizsgálata azonban nem vitt közelebb a kérdés megválaszolásához. Mindkét kötet jó állapotú, 19. századi kötés borítja azokat, de semmilyen glosszát, possessorbejegyzést nem tartalmaznak. 5 APPONYI Hungaricaja is tárgyalja a művet a 321. sorszám alatt a 221. lapon, azonban semmit nem árul el a szerzőről. Ez azt is jelenti, hogy ekkoriban még hozzáférhető volt valamelyik példány, mert idéz belőle Apponyi: ,A szónok két helyen panaszkodik, hogy a nagy király élettörténetét még nem írták meg, holott dicsőséges győzelmei egész Európában ismertek voltak.: »Dolendum est autem, quod cum aliquot seculis nullus Regum munificentior fuerit erga literatos, quam Matthias, tamen nullam extare integram historiam rerum ab ipso gestarum, cum tamen quaedam eius uictoriae salutares fuerint toti Europae... Haec fere de rege Matthia partim legi partim audivi, et optarim integram eius historiam ab aliquo diserto gentis Pannonicae vivo edi.«” A szakirodalomban Keveházi Katalin sem emlegeti a wittenbergi magyar peregrinusok között Sebastian Mattheust. Az egyik wolfenbütteli példányt (171.2 Quod. 7) Németh S. Katalin is regisztrálja, cimlapfotóját a kiadvány közli, azonban semmi információt nem mond sem a műről, sem annak szerzőjéről. Szakirodalmi forrásként megadja az RMK III. és az Apponyi Hungarica jelzeteit. (Ungarische Drucke und Hungaricis 1480-1720: Katalog der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel - Magyar és magyar vonatkozású nyomtatványok 1480-1720: a wolfenbütteli Herzog August Könyvtár katalógusa, bearb. von S. KATALIN Németh, München, Saur, 1993. 2. Theil, H 1173) Legújabban WIX Györgyné, Régi magyarországi szerzők (RMSz) I. A kezdetektől 1700-ig, Szerkesztette és befejezte: P. Vásárhelyi Judit A szerkesztő munkatársai Kis Elemérné és Kovács Zsuzsanna, Budapest, 2008. Országos Széchényi Könyvtár, 525. lapján tárgyalja a szerzőt és a következőket állapítja meg: „egy. tanár: Wittenberg - nem hung.!” Forrását azonban sajnos nem nevezi meg, bár nagyon határozottan elutasítja a nyomtatvány korábbi RMK III-ba való besorolását. Szögi László legújabb összefoglalása tovább gyengíti az RMK III korábbi álláspontját. (Magyarországi diákok németországi egyetemeken és akadémiákon, 1526-1700 = Ungarländische Studenten an den deutschen Universitäten und Akademien, 1526-1700, Budapest, ELTE Lvt., 2011.) Ezért valójában az RMK III adatsorából törölnünk kell ezt a kiadványt, ahogyan azt 120
