Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Bevezetés

Szőnyi életműve azonban arra is példa, hogy a 18. században a kései pietizmus és fiziko-teologizmus szintézise hogyan érzékeli a korszakban az isteni és emberi szó egyre erőteljesebb feszültségeit, konfliktusait (mondhatni: hasadását); görcsös igyekezettel törekszik a szerző az üdvérték (tematikában, műfajokban, versformákban fennmaradó) szempontjainak maradéktalan érvényesítésére, megtartására. A zsoltárköltészet fegyverét szorítja magához, generális rendszerként működteti a liturgikus tradíciót korának kételyei ellenében, saját bizonyossága erősítésére. Talán innen származik különös költészettörténeti pozíciója is: szorongó epilógust ír, ő az utolsó jelentős szerző a magyar zsoltárköltészet három évszázados történetében.

*

Végezetül: köszönettel tartozom Fazakas Gergely Tamásnak, aki lelkiismeretes, alapos filológusi akríbiával és hozzáértéssel végezte a kötet szerkesztését.

11