Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
meg, vagyis a Balassi utóélet protestáns és katolikus változatainak legkorábbi jeleit. A bártfai kötet szerzó'i között találunk protestánsokat (evangélikusokat, reformátusokat) és katolikusokat egyaránt, ami lehet természetesen e felvidéki kései humanizmus interkonfesszionalizmusának jele, azonban úgy is értelmezhetjük e szerzőnévsort, hogy a jezsuiták demonstrálni kívánták jogosultságukat a konvertita Balassi Bálint szellemi örökségére; egyben úgy is szemlélhetjük a kötetet, hogy a 17. században kiteljesedő protestáns és katolikus Balassi hagyomány első - halványan megjelenő - dokumentuma. (A kötet jezsuita és protestáns szerzőinek arányáról már Eckhardt Sándor is beszélt: „A jezsuitákkal tartott szoros kapcsolataira jellemző, hogy a fintai Darholcz Kristóf gyűjteményébe, hol a sárosi nemesúr a két Balassi-testvér emlékét egy halotti énekgyűjteménnyel óhajtotta megörökíteni, a turóci, vagyis znióváraljai jezsuita kollégium poézist tanuló növendékei szállították a legnagyobb kontingenst... A többi költőt Liptó szolgáltatta, Balassiék vármegyéje... De a legtöbbet a znió-várljai (turóci) jezsuita gimnázium növendékei adták: hiszen az ő emberük állt Balassi Bálint mellett utolsó perceiben, de lehet, hogy meg is fordult náluk a költő, hiszen részletes beszámolót adnak humanista ismereteiről.”)52 Eckhardt számítását azonban nem fogadhatjuk el, hiszen bizonyosan csak a 16. és 23. versről állítható a jezsuiták szerzősége, néhány más esetében legfeljebb csak feltételezhetjük azt. Azonban még ezzel együtt sem teszi ez ki a szerzők többségét. Ezt a feltevést erősíti az is, hogy Bálint konfesszionális magatartását-értékeit a katolikus szerzők a katolikus konverzió irányából jellemzik, értelmezik, méltatják, Ferenc vallási erényeit pedig nagyon markánsan - valószínűleg túlméretezetten - protestáns szemszögből rajzolják meg a hitújításhoz tartozók. Az utóbbi időben Balassi Campianus-fordításának hasonmáskiadása és vizsgálata során esett szó a bártfai kötetről. Érthető, hiszen 1606-ban már egyértelműen beszélhetünk a Balassi-utóélet markánsan kirajzolódó katolikus ágáról, amelynek meghatározó állomása Campianus Tíz okai-nak kiadása. Kruppa Tamás és Hargittay Emil is az ehhez vezető folyamat egyik korai elemeként tartja számon a versgyűjteményt, Hargittay így fogalmaz: „A költő halála utáni jezsuita recepció lehetőségét mutatja az az epitaphium-gyűjtemény, amelyben Balassit protestánsok és katolikusok együtt siratják-dicsőítik.”53 A Campianus- fordítást és a bártfai kötetet az is összeköthette, hogy Dobokay Sándor - aki jelen volt Balassi esztergomi halálos ágyánál, biztatta a költőt Campianus művének lefordítására, utóbb pedig maga pótolta ki a hiányzó részeket és készítette el a kiadást - jól ismerhette a znióváraljai jezsuitákat, maga ott többször megfordulhatott és bizonyára ösztönözte a készülő versgyűjteménybe tervezett művek megírását. Tudjuk ugyanis, hogy Dobokai Pázmány megbízásából három évig a filozófiai stúdiumokat végezte Bécsben. Eközben kapta az újabb sürgős feladatot, 1592-93-ban kénytelen volt megszakítani egyetemi tanulmányait. A 52 ECKHARDT, 1972,103-104,137. 53 HARGITTAY Emil, „Te katonád voltam Uram es az te sereghedben iartam” (Utószó), in BALASSI Bálint-DOBOKAY Sándor, Campianus Edmondnak tíz okai, Universitas Kiadó, Budapest, 1994, 243-244, 271-272. 101
